Értékelés:
Howard Norman memoárjairól szóló kritikákban csodálat és kritika keveredik. Az olvasók kiemelik a memoár egyedi szerkezetét és témáit, a személyes és kulturális tájak gyönyörű prózával történő feltárását. Néhányan azonban érzelmileg távolságtartónak, sűrűnek vagy nem lebilincselőnek találták, ami olvashatóságával kapcsolatban vegyes érzéseket kelt.
Előnyök:⬤ Kiválóan megírt, gyönyörű nyelvezet.
⬤ Egyedülálló, nem lineáris szerkezet, amely különböző életszakaszokat tár fel.
⬤ Mély betekintést nyújt a személyes tapasztalatokba és kapcsolatokba.
⬤ A helyek és kultúrák, különösen az Északi-sarkvidék és a tengerparti tartományok megható ábrázolása.
⬤ Magával ragadó történetek, amelyek visszhangot keltenek az olvasókban, és elgondolkodtatják őket.
⬤ Néhány kritikus unalmasnak vagy túlságosan önközpontúnak találta a memoárt, különösen a második felében.
⬤ Érzékelt érzelmi távolságtartás és a jelentős eseményekkel való foglalkozás hiánya.
⬤ A természet és a vadvilág részleteivel kapcsolatos ténybeli pontatlanságok kritikája.
⬤ A történetek eltérő minősége, némelyik erősebb, mint a többi.
⬤ Néhány olvasó nehezen találta a kapcsolatot, vagy egyszerűen nem fejezte be a könyvet.
(52 olvasói vélemény alapján)
I Hate to Leave This Beautiful Place
"Howard Norman kiváló memoárjának egyetlen epizódjának eseményei egyszerre vannak a káosz határán és vannak nagyszerűen koherens jelentésbe gyűjtve... Bölcs, kockázatosan megírt, gyönyörű könyv." -- Michael Ondaatje.
Howard Norman varázslatos memoárja egy középnyugati gyerekkori nyár egyszerre megrázó és mulatságos portréjával kezdődik, amikor egy könyvszállító kocsiban dolgozik, szélhámos apja árnyékában és bátyja barátnőjének erotikus gyámsága alatt. Élettörténete olyan távoli helyeken folytatódik, mint az Északi-sarkvidék, ahol egy évtized egy részét inuit mesék fordítójaként tölti - köztük egy lúddá változott szappankőfaragó történetét, akinek a vándorlás idején elhangzó panasza: "Utálom elhagyni ezt a gyönyörű helyet" -, valamint a kaliforniai Point Reyesben, ahol madarakat tanulmányoz. Évekkel később Washingtonban egy mélyen átélt erőszakos cselekedet történik gyilkosság-öngyilkosság formájában, amikor Norman és felesége kölcsönadja otthonát egy költőnek és annak kisfiának. Norman kezében az élet megragadó furcsasága mély, kreatív és megváltó történetté válik.
"A földrajz szoros fókuszát használja élete öt nyugtalanító időszakának leírására, amelyeket az idő és az elbeszélői hang finom váltásai választanak el egymástól... Elbeszélésének eredetisége itt is ugyanolyan meglepő, mint valaha." -- Washington Post.
"Ezek a történetek szinte maguk is meséknek tűnnek, de Norman újságírói figyelemmel adja vissza őket. A bizarr élmények közepette vigaszt talál az általa megélt helyeken és azok furcsa lakóiban, emberekben és madarakban." -- The New Yorker.
