Nem vagyunk múzeum

Olvasói vélemények

A könyv az indiai Cochinban élő zsidó közösség tapasztalatait tükröző versek megrendítő gyűjteménye. A diaszpóra, a hovatartozásért folytatott küzdelem, valamint a nyelvek és kultúrák kölcsönhatása témáit ragadja meg, élénk képi világgal és mély érzelmi rezonanciával átszőve.

A versek gyönyörűen megírtak, egyszerű, közérthető nyelven, gazdag érzéki részleteket és érzelmeket idézve. A szerzőnek az a képessége, hogy a vágyakozás és az identitás összetett témáit közvetítse, mélyen visszhangzik az olvasókban. Sokan megható és őszinte gyűjteménynek találják, amely rituálisnak és személyesnek hat.

Egyes olvasók egyes verseket összetettnek vagy bonyolultnak találhatnak, ami a kulturális és történelmi kontextust nem ismerők számára kevésbé hozzáférhetővé teheti őket.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

We are Not a Museum

Könyv tartalma:

Kiváló versgyűjtemény, amelyben a történelem és a líra a Kochi zsidók emlékezetében lakozik, ahol az idő és az évszázados üldöztetés megpróbálta eltörölni őket. Pramila Venkateswaran a rugalmasság és a remény költője. E versek mindegyike bevonja az olvasót Kochi érzéki tájába, a narancs és a gránátalma illatába, valamint azok megrendítő történeteibe, akik ezeken a helyeken éltek, és azokéba, akik az emlékezet és a költészet révén visszatérnek. Egy költészet, amely megmozgatja a lelket és elvarázsolja a tűzhelyet.

-Marjorie Agosin, Wellesley College, a Pillangóhegyen éltem szerzője.

A The Jews of Kochi, negyven versből álló, érzékeny és jól megmunkált gyűjtemény, amely ügyesen és átgondoltan ötvözi a két kultúrát a kettő egyedülálló egymás mellé helyezésével. A költő közössége és az indiai szülővárosában, Kochiban élő zsidó közösség közelsége és közös kötelékei a személyes és egyetemes történelem időtlen szövetévé válnak. A költőnek a zsidó közösséggel kapcsolatos ismeretei minden egyes versben nyilvánvalóak. Szinte érzem a fűszerek illatát, ahogy a zsidó bevándorlók a zamorin palotájába igyekeznek. Pramila otthon érzi magát Bombayben, amikor a Kedves Papa című versben azt mondja: "Találtam itt egy zsinagógát. Bár az istentiszteletet marathi nyelven tartják, ez az egyetlen hely, ahol otthon érzem magam. Ez a könyv minden polcon ott a helye... nehéz letenni, és arra késztet, hogy az összes verset egy ültő helyében elolvassuk. Egy könyv, amelyhez újra és újra vissza lehet térni.

-Kavita Ezekiel Mendonca, a Családi vasárnap és más versek szerzője.