Nők a Nagy Háborúban

Olvasói vélemények

A Nők a Nagy Háborúban című könyv a nőknek az első világháborúban játszott sokféle szerepét vizsgálja, és megvilágítja a háborús erőfeszítésekhez és az azt követő társadalmi változásokhoz való hozzájárulásukat. Kiemeli a különböző szervezetekhez tartozó nők tapasztalatait, és felsorolja azokat, akik életüket vesztették a szolgálatban. Bár a könyv jól kutatott és lebilincselő, néhány olvasó egyenetlennek találta a lefedettséget, különösen egyes foglalkozások tekintetében.

A könyv értékes betekintést nyújt a nők első világháború alatti szerepvállalásába, számos szervezetet és egyéni történetet felölelve. A könyv jól kutatott, gyorsan olvasható, és a tartalmát gazdagító illusztrációkkal rendelkezik. Megható felsorolást nyújt a szolgálatban elhunyt nőkről, és fontos emlékeztetőül szolgál a nők szerepéről és a háború utáni társadalmi változásokról.

A nők háborúban betöltött szerepének bemutatása nem egységes; egyes területeket, például az ápolónőket részletesen tárgyalja, míg más területeket, például a földmunkásokat, csak felületesen. Néhány olvasó úgy érezte, hogy a szerzők bizonyos témákban lelkesedést és tudást mutattak, másokat azonban elhanyagoltak, ami az átfogó lefedettség hiányát eredményezte.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Women in the Great War

Könyv tartalma:

Az első világháborút két fronton vívták. Katonai értelemben az európai csatamezőkön, a Gallipoli-félszigeten és más hasonló hadszíntereken zajlott, de a hazai fronton a nők fáradságos erőfeszítései tartották életben az országot.

A háború előtt a nők a munkahelyeken olyan munkakörökben dolgoztak, mint a háztartási alkalmazottak, irodai munkások, bolti eladók, tanárok vagy pincérnők. Ezeket a munkákat szinte mind egyedülálló nők vállalták, mivel amint férjhez mentek, a munkájuk gyorsan a feleség, az anya és a háztartásbeli szerepét töltötték be. A háború kitörése mindezt megváltoztatta.

A nők hirtelen egy teljesen új munkakörbe kerültek, amely korábban a férfiak kizárólagos területe volt.

A nők lőszergyárakban, katonai kórházakban ápolónőként, buszsofőrként, szerelőként, taxisofőrként kezdtek dolgozni, valamint otthonokat vezettek és gyerekekre vigyáztak, miközben aggódtak a férfiakért, akik távol harcoltak egy idegen országban, és nem tudták, hogy valaha is viszontlátják-e őket. A munkával együtt járt a fizetés is, ami a nők számára először biztosított anyagi szabadságot, valamint a függetlenség és a társadalmi integráció egy olyan elemét, amelyet másképp talán soha nem tapasztaltak volna meg.

A nők nem ugyanazt a bért kapták ugyanazért a munkáért, mint a férfiak, de amit megkerestek, az sokkal több volt, mint amit korábban valaha is kerestek. Ez volt a választójogi mozgalom időszaka is, amely a nők számára többet akart az élettől. Ennek megfelelően a nők egy része nem volt hajlandó abbahagyni a munkát, és néhányukat el is bocsátották, hogy a hazatérő katonák visszakapják a háború előtti munkájukat.

Eközben nők tízezrei maradtak özvegyen, sokan kisgyermekekkel, akiket fel kellett nevelniük. Mindezek ellenére egy dolog biztos: sok nő számára nem volt visszaút a háború előtti állapotokhoz. Csak egy út volt, és ez az előre vezető út.