Olvasói vélemények
Összegzés:Peter Brooks „Troubling Confessions” című könyve interdiszciplináris szemszögből vizsgálja a gyónás kulturális jelentőségét és összetettségét a nyugati társadalomban, szembeállítva egymással az irodalmi, jogi és vallási hagyományokat. Bár általánosságban dicsérik éleslátó elemzését és eredetiségét, egyes olvasók rámutatnak a hozzáférhetőséggel kapcsolatos problémákra, amelyek a szerző sűrű szókincséből, valamint a különböző kontextusok és nyelvek közötti váltásokból adódnak.
Előnyök:A gyónás fogalmának eredeti és interdiszciplináris megközelítése, a jogi és irodalmi szövegek hozzáférhető elemzése, ösztönzi a tudományágak közötti tudományos kutatást, és mély megértést nyújt a különböző kontextusokban elkövetett gyónási cselekményekről.
Hátrányok:A sűrű szókincs kihívást jelenthet egyes olvasók számára, a homályos hivatkozásokra való időnkénti támaszkodás elidegenítheti azokat, akik nem ismerik a tárgyalt szövegeket, és a szépirodalmi és nem szépirodalmi művek közötti váltás megzavarhatja a témát egyes olvasók számára.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Troubling Confessions: Speaking Guilt in Law and Literature
Könyv tartalma:
A bűnösség beismerésére való állandó felszólítás ma már-már a gyónás zsarnokságával ér fel. A bírósági tárgyalóterem nyilvános drámáiban, a talkshow-kban és a nyomtatott sajtóban éppúgy követeljük a mindent eláruló történeteket, mint a gyóntatószék és a pszichoanalitikus irodájának privát terében. Ugyanakkor mélyen nyugtalanít bennünket a fogalom: honnan tudjuk megmondani, hogy egy vallomás igaz-e? Mi van, ha kényszerítették?
A Troubling Confessions című könyvében Peter Brooks jogi és irodalmi eseteket állít egymás mellé, hogy feltárja, milyen igazságot társítunk a vallomásokhoz, és miért támaszkodunk rájuk, illetve miért tekintünk rájuk gyanakodva. A jog évszázadok óta a vallomást tekinti "a bizonyítékok királynőjének", ugyanakkor szükségét látta a vallomások és a vallomás megtételének körülményei szabályozásának is, amint azt a Miranda-határozat körüli folyamatos vita is mutatja. A nyugati kultúra a vallomásos beszédet a hitelesség elsődleges mércéjévé tette, az önazonosság kifejeződésének tekintve, amely a személyes igazságról tesz tanúbizonyságot. A vallomásra való késztetést azonban a szégyen, a bűntudat, az önutálat, a tekintélytisztelők kiengesztelésének vágya is motiválhatja. Az irodalom gyakran jobban megértette a vallomás problematikus természetét, mint a jog, amint azt Brooks a jogi esetek éleslátó olvasatában bemutatja, többek között Rousseau, Dosztojevszkij, Joyce és Camus műveivel összevetve.
Mitya a Karamazov testvérekben ékesszólóan ragadja meg a vallomásos beszéddel kapcsolatos problémákat, amikor vallomását azzal a gyötrelmes kéréssel teszi meg: ez egy vallomás.
Óvatosan kezelje. Peter Brooks a gyónás igazságainak megkérdőjelezésével arra hívja fel a figyelmünket, hogy gondoljuk át, hogyan követeljük a gyónásokat, és mit teszünk velük.
