Ojos de Perro Azul / Egy kék kutya szemei

Olvasói vélemények

Az „Ojos de Perro Azul” című gyűjtemény Gabriel Garcia Marquez korai novelláit mutatja be, amelyek rávilágítanak írói fejlődésére. A történeteket lebilincselőnek és fantáziadúsnak írják le, bár talán hiányzik belőlük a későbbi műveiben jelenlévő humor. A könyvet nagyon dicsérik minőségéért és időszerűségéért. Néhány olvasó kissé komornak és nehéznek találja az elbeszéléseket, különösen azok számára, akik nem ismerik Marquez stílusát. Összességében ajánlott olvasmány a munkásságának rajongói számára.

Magas színvonalú írás, lebilincselő és fantáziadús történetek, könnyen olvasható, szépen előadott, időszerű átadás, és értékes történelmi betekintést nyújt Marquez korai pályafutásába.

Egyes történetek komorak és humortalanok, a Marquez stílusát nem ismerő olvasóknak nehézséget okozhatnak, és időnként összefüggéstelennek tűnhetnek.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ojos de Perro Azul / Eyes of a Blue Dog

Könyv tartalma:

Gabriel Garcia Marquez e korai elbeszéléseit 1947 és 1955 között írta és adta ki, bár a Kék kutyaszemek könyvként csak 1974-ben jelent meg, addigra az író már két másik novelláskötetet és négy regényt publikált, amelyek közül az utolsó, a Száz év magány hozta meg számára az első nagy nemzetközi sikert.

Ez a könyv tartalmazza első híres elbeszélését, az Isabel monológját, amelyben az esőt figyeli Macondóban, későbbi műveinek helyszínén. Isabel karaktere újra felbukkan majd első regényében, és a végtelenül zuhogó eső témája, az egyetemes özönvíz személyes változata, végül simán és rugalmasan beépül a Száz év magányba.

Ez a történet, amely korunk összes latin-amerikai novelláskötetébe bekerült, volt az első köve annak a gigantikus, képzeletbeli és valóságos épületnek, amely végül megalapítja korunk egyetemes irodalmának legerősebb irodalmi terét: a Macondót”.