Olvasói vélemények
Összegzés:Joseph LeDoux „Önmagunk mély története” című könyve a tudatosság mélyreható feltárását nyújtja evolúciós szemszögből. Vázolja az agyi rendszerek fejlődését és azok kapcsolatát az érzelmekkel és a tudatos gondolkodással, és azt állítja, hogy az emberi tudat egyedülálló és elsősorban reflexív, nem pedig a viselkedés mozgatórugója. Míg egyes olvasók tanulságosnak és jól felépítettnek találták a tartalmat, mások kritizálták, hogy túlságosan összetett vagy elfogult a nem emberi tudattal szemben.
Előnyök:⬤ Mélyen megvilágosító, koherens tudatmodellel.
⬤ Lenyűgöző betekintés az idegi fejlődés és az evolúció történetébe.
⬤ Jól megírt és az általános közönség számára is hozzáférhető.
⬤ A formátum könnyen olvasható, rövid fejezetekkel.
⬤ Alaposan kutatott, új perspektívákat kínál az érzelmekről és a tudatosságról.
Hátrányok:⬤ A tempó a könyv vége felé túlságosan felgyorsul és bonyolulttá válik.
⬤ Az állati tudattal kapcsolatos állítások antropocentrikusnak vagy ellentmondásosnak tűnhetnek.
⬤ Néhány olvasó számára a tudományos szakzsargon túlterhelő vagy nehezen követhető.
⬤ Néhány kritika az evolúciós magyarázatok pontatlanságát említette.
⬤ Úgy vélik, hogy a könyv nem tartalmaz elegendő bizonyítékot a vitatottabb állítások alátámasztására.
(44 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Deep History of Ourselves: The Four-Billion-Year Story of How We Got Conscious Brains
Könyv tartalma:
A PEN/E. O. Wilson Irodalmi Tudományos Írás Díjra.
Egy vezető idegtudós az agy evolúciójának történetét mutatja be az egysejtű organizmusoktól az állatok és az ember mai komplexitásáig.
Joseph LeDoux neves idegtudós a földi élet természetrajzában vájkál, hogy új perspektívát nyújtson a köztünk és őseink között a mélyben lévő hasonlóságokról. A teljes földi evolúciót áttekintő, lapozgató áttekintés új megvilágításba helyezi, hogyan alakult ki az állatok idegrendszere, hogyan fejlődött ki az agy, és mit jelent embernek lenni.
A The Deep History of Ourselves (Önmagunk mély története) című könyvben LeDoux amellett érvel, hogy az emberi viselkedés megértésének kulcsa abban rejlik, hogy az evolúciót az első élő szervezetek prizmáján keresztül szemléljük. Az evolúciós idővonal láncolatát végigkövetve megmutatja, hogy már a legkorábbi egysejtű szervezeteknek is ugyanazokat a problémákat kellett megoldaniuk, amelyeket nekünk és a sejtjeinknek is nap mint nap. Ezen az úton LeDoux feltárja a természetben elfoglalt helyünket, azt, hogy az idegrendszerek evolúciója hogyan növelte az élőlények túlélési és boldogulási képességét, és hogy az általunk, emberek által tudatosságként értelmezett dolog kialakulása hogyan tette lehetővé fajként a legnagyobb és legszörnyűbb eredményeinket.
