Olvasói vélemények
Összegzés:Hardt és Negri „Gyülekezés” című könyvét a marxista politika és társadalom magabiztos és világos feltárása miatt dicsérik, és egy radikális demokratikus társadalom mellett érvel, ahol a sokaságé a hatalom. Konkrétan érthetővé teszi az elvont fogalmakat, és kortárs politikai kérdésekkel foglalkozik, miközben egy jövőbeli kommunista társadalom vízióját mutatja be. A kritikusok azonban azt állítják, hogy a könyv túlságosan elméleti, és hiányzik belőle a gyakorlati világosság, különösen a bürokratikus korrupció nélküli megvalósítás tekintetében. Aggályosnak tartják a bonyolult szakzsargonra való támaszkodást és a kapitalizmuskritikát.
Előnyök:⬤ Magabiztos és világos írás, amely az összetett fogalmakat is érthetővé teszi.
⬤ Radikális elképzelést kínál a demokráciáról és a kollektív tulajdonról.
⬤ A kortárs politikai kérdésekkel foglalkozik, és ezáltal aktuálissá teszi a témát.
⬤ Oktatási értéket képvisel a marxista elméletről.
⬤ Bemutatja a kollektív cselekvéshez igazított vállalkozói magatartás fogalmát.
Hátrányok:⬤ Túlságosan elméleti, és hiányozhat a gyakorlati megvalósítás egyértelműsége.
⬤ A nehéz szakzsargon és az elvont nyelvezet elidegeníthet néhány olvasót.
⬤ A kapitalizmus kritikájából hiányzik a hosszú távú előnyök figyelembevétele.
⬤ Egyes nézetek elfogultnak vagy bizonyos politikai ideológiákkal szemben elfogultnak tűnhetnek. [...]
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Assembly
Könyv tartalma:
Az elmúlt években a "vezető nélküli" társadalmi mozgalmak világszerte elszaporodtak Észak-Afrikától és a Közel-Kelettől Európán, Amerikán és Kelet-Ázsián át Európáig. E mozgalmak némelyike lenyűgöző eredményekhez vezetett: tekintélyelvű vezetők megbuktatásához, a progresszív politika előmozdításához és az elnyomó állami erők megfékezéséhez.
Az újságírók és a politikai elemzők időnként kigúnyolták őket, mint szervezetleneket és eredményteleneket, vagy elnyomták őket a tájékozatlan és tanácstalan rendőri erők és kormányok, amelyek nem tudtak hatékonyan fellépni velük szemben. Az aktivisták is küzdenek azért, hogy kiaknázzák ezekben a horizontális mozgalmakban rejlő lehetőségeket. Miért nem tudtak a mozgalmak, amelyek oly sokak szükségleteivel és vágyaival foglalkoznak, tartós változást elérni és egy új, demokratikusabb és igazságosabb társadalmat létrehozni? Egyesek azt feltételezik, hogy ha a társadalmi mozgalmak új vezetőket találnának, akkor visszatérnének korábbi dicsőségükhöz.
Hol vannak, kérdezik, az új Martin Luther Kingek, Rudi Dutschkók és Stephen Bikosok? A jobboldali politikai pártok sok országban tapasztalható erősödésével egyre sürgetőbbé vált a demokratikus és hatékony szerveződés kérdése.
Bár a mai vezető nélküli politikai szervezetek nem elegendőek, a politikai vezetés hagyományos, centralizált formáihoz való visszatérés nem kívánatos és nem is lehetséges. Ehelyett, ahogy Michael Hardt és Antonio Negri érvel, a megszokott szerepeket fel kell cserélni: a vezetőknek a rövid távú, taktikai cselekvésért kell felelniük, de a stratégiát a sokaságnak kell irányítania. Más szóval, ha ezek az új társadalmi mozgalmak értelmes forradalmat akarnak elérni, akkor ki kell találniuk a gyülekezés és a döntéshozatali struktúrák hatékony módjait, amelyek a legszélesebb demokratikus bázisra támaszkodnak.
Hardt és Negri a jól ismert Empire trilógiájukban kidolgozott gondolatokra támaszkodva a Assembly-ben időszerű javaslatot tettek arra, hogy a jelenlegi nagyszabású horizontális mozgalmak hogyan fejleszthetik ki a politikai stratégia és döntéshozatal képességeit a tartós és demokratikus változás érdekében. Még nem láttuk, hogy mi lehetséges, ha a sokaság összegyűlik.
