Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen összehasonlítja a P-38 Lightningot és a Ki-61 Tonyt, kitérve a fejlesztésükre, teljesítményükre és a II. világháború során vívott légi csatákra. Míg a könyvet dicsérik informatív tartalma és látványvilága miatt, kritizálták a harci beszámolók hiánya miatt, különösen a japánok szemszögéből.
Előnyök:⬤ Jól megírt és kutatott
⬤ átfogó információk a repülőgépek tervezéséről, fejlesztéséről és taktikájáról
⬤ első személyektől származó beszámolók
⬤ korabeli fotókkal gazdagon illusztrált
⬤ segít megvilágítani a második világháborús légi harcok egy kevésbé ismert aspektusát.
Hátrányok:⬤ Hiányoznak a részletes harci beszámolók
⬤ korlátozottak a japán oldal nézőpontjai
⬤ problémák a papír minőségével
⬤ néhány olvasó félrevezetőnek találta a címet
⬤ a recenzensek elégedetlenek az ászok felsorolásának teljességével.
(19 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
P-38 Lightning Vs KI-61 Tony: New Guinea 1943-44
Könyv tartalma:
A dél-csendes-óceáni légi háború egyedülálló volt, és nagyban különbözött a II. világháború során végrehajtott más jelentős légi hadműveletektől. Egyetlen hadszíntéren sem volt a légi erő olyan központi jelentőségű a siker szempontjából, mint a Csendes-óceán déli részén. Minden nagyobb stratégiai lépés célja egy légi bázis elfoglalása volt. Az alkalmazott légierő a rendelkezésre álló legösszetettebb technológia volt, és ironikus módon a világ egyik legbrutálisabb, legprimitívebb és nagyrészt ismeretlen terepén alkalmazták. Sokat írtak már az olyan nagy csatákról, mint Pearl Harbor, Midway, Iwo Jima és Okinawa, de nagyon kevés figyelmet szenteltek az Új-Guineában és a Salamon-szigeteken lezajlott létfontosságú csatáknak.
Amikor az új-guineai harcok megkezdődtek, Japánnak légi erőfölénye volt, de ahogy az amerikai és ausztrál haderő növekedett, a japán légi haderő teljes és teljes vereséget szenvedett, amelyből soha többé nem tudott kilábalni. Az új-guineai hadjárat során gyakran harcolt repülőgépek közül kettő a Ki-61 Tony és a P-38 Lightning volt. A Ki-61-es jelentette azt a ritka alkalmat, amikor Németország és Japán együttműködött egy műszaki területen. A Bf 109E-t hajtó, licencben gyártott német DB 601A motor felhasználásával a Ki-61 gyártása 1942 augusztusában kezdődött, és a gép néhány héttel Pearl Harbor után repült először. A P-38-as viszont már szolgálatban volt (bár kis példányszámban). Sebessége, tűzerője és hatótávolsága félelmetes ellenféllé tette, amelyre a japánoknak soha nem volt válaszuk; a P-38-nak végül több japán repülőgép megsemmisítését tulajdonították, mint az USAAF bármely más vadászgépének.
Bár a Ki-61 jól fel volt fegyverkezve két nehéz géppuskával és két német 20 mm-es ágyúval, nem volt teljesen egyenrangú a P-38-assal, de a különbségek csekélyek voltak, és a légiharcban gyakran a pilóta ügyességén, sőt szerencséjén múlott. Ez a cím a két repülőgép tervezését és fejlesztését, műszaki jellemzőit, stratégiáit, harcosait és statisztikáit mutatja be, kiterjedt fényképekkel és különlegesen megrendelt grafikákkal kiegészítve.
