Paint My Name in Black and Gold: Az Irgalmas Nővérek felemelkedése

Olvasói vélemények

Mark Andrews „Paint My Name in Black and Gold” című könyvét dicsérik a The Sisters of Mercy mélyreható kutatásai és magával ragadó ábrázolása miatt, különös tekintettel a korai évekre és a leedsi zenei színtérre. Míg sok rajongó alapvető fontosságúnak és részletgazdagnak tartja, néhányan kritizálják a rossz írás és szerkesztés miatt, ami unalmassá teszi a könyvet azok számára, akik még nem ismerik a zenekar történetét.

⬤ Átfogó kutatás és tudományosság a The Sisters of Mercy korai éveiről.
⬤ Magával ragadó írásmód, amely életre kelti az 1980-as évek Leeds-i zenei színterét.
⬤ Korábban nem hallott anekdoták és meglátások, különösen Gary Marxtól.
⬤ Vonzó fizikai megjelenés, jó méretű betűtípussal és minőségi kötéssel.
⬤ Megragadja a zenekar felemelkedését és kontextusát az alternatív zenei kultúrában.

⬤ Néhány olvasó száraznak és rosszul szerkesztettnek találja az írást, és inkább hasonlítja összefüggő elbeszélés helyett összefüggéstelen tények felsorolásához.
⬤ A zenekar történetét nem ismerők számára unalmasnak vagy ismétlődőnek tűnhet.
⬤ A zenekar 1985 utáni karrierjének néhány kritikus pillanata nem kerül mélyrehatóan tárgyalásra.
⬤ A könyv elsősorban a hardcore rajongóknak szól, és kevésbé vonzó az alkalmi olvasók számára.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Paint My Name in Black and Gold: The Rise of the Sisters of Mercy

Könyv tartalma:

Leeds, 1980. Az erőszak és a pusztulás közepette a város egy rendkívül élénk poszt-punk szcénának adott otthont.

Ebből a mocsárból mászott ki a Sisters of Mercy. A következő öt évben a helyi hősökből vezető alternatív zenekarrá váltak, majd a nagy rocksztárság küszöbén szétrobbantak. Útjukat zseniális kislemezek, elképesztő EP-k, kivételes albumok és legendás élő show-k szegélyezték.

Két klasszikus felállást hoztak létre és semmisítettek meg: Andrew Eldritch ének, Craig Adams basszusgitár, Gary Marx és Ben Gunn - akit később Wayne Hussey váltott - gitárok, valamint egy Doktor Avalanche nevű dobgép. Hussey és Adams Evil Children néven stilizálták magukat, és keményen játszottak a színpadon és azon kívül is.

Sem Gunn, sem Marx nem voltak született rock 'n' roll-állatok, de utóbbi olyan odaadással játszott, hogy nehéz volt elhinni, hogy ő írta a Sisters legfinomabb és legszebb zenéjét is. Eldritch volt mindannyiuk közül a legkülönösebb és legmeggyőzőbb, T. S.

Eliot és David Bowie egyedülálló és magával ragadó ötvözete, aki határozottan igényt tartott arra, hogy generációjának legnagyobb rocksztárja legyen. A Paint My Name in Black and Gold a zenekar tagjaival és a Sisters útjának kulcsfiguráival készített több tucatnyi interjú alapján az eddigi legteljesebb beszámoló arról, hogy - az esélyek és minden ésszerű várakozás ellenére - hogyan jutottak el ezek a fiatalemberek oda, hogy transzcendens és életet megváltoztató zenét alkossanak.