Olvasói vélemények
Összegzés:Anna Blake könyvét sokan dicsérik szívből jövő történetmesélése, humora és az emberek és állatok közötti kapcsolatokról szóló éleslátó elmélkedései miatt. Az olvasók nagyra értékelik a megható pillanatokat és az írásából áradó érzelmi mélységet. Néhány kritika azonban megemlítette, hogy bár az esszék lebilincselőek, néha beszédesnek és szétszórtnak tűnnek, hiányzik belőlük a mélyebb felismerés felé vezető összefüggő fejlődés.
Előnyök:Rendkívül magával ragadó és szívhez szóló írás, átélhető tapasztalatok az állatokkal, humoros és érzelmes történetmesélés, rövid fejezetek a könnyű olvashatóság érdekében, inspiráló perspektíva az állatokkal való életről, éleslátó elmélkedések a kapcsolatokról és az idő múlásáról, és jól rezonál az állatbarátok körében.
Hátrányok:Néhány esszét csevegőnek és rendezetlennek érezhetünk, hiányzik belőlük az egyértelmű elbeszélői irány, és néhány olvasó a rövid, önálló darabok helyett a témák mélyebb feltárására vágyott.
(64 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Barn Dance: Nickers, brays, bleats, howls, and quacks: Tales from the herd.
Könyv tartalma:
Az elmélkedések és esszék gyűjteménye a tanyán élő kilenc fajt tartalmazza: Egy kis lócsorda, élén a nagyapa lóval, aki ősrégi, de már nem bírja a strapát, és Bhim, a mentett mini, aki egyszerre idomíthatatlan és nélkülözhetetlen. Ehhez jön még egy lámákból álló család, akik imádják a lovakat, és kecskék, akik az A-típusú személyiség bolondbiztos gyógymódját jelentik. Van két walesi corgi, akik olyan ho-woo-ling-ly hangosan éneklik a népük dalait, hogy mindketten a "Corgi Tanúvédelmi Programban" kötöttek ki, mielőtt ide kerültek. Aztán ott van az ember, aki értetlenül áll hatvanéves kora előtt.
Az elképzelhető legkínosabb kor. És végül Edgar Rice Burro, a hosszú évek bölcse, örök barát, és nem kevesebb, mint a farmunk erkölcsi iránytűje.
A nevem Edgar Rice Burro. Én vagyok az ihletője. És a Prairie Moon Press publicistája. Azért kaptam ezt a munkát, mert nekem van a leghangosabb hangom, és nem félek használni. És attól sem félek, hogy megmondjam az embereknek, mit tegyenek. Így segítőkész vagyok.
Én: Én vagyok az ember, és régebben azt hittem, hogy a farmon én irányítom a dolgokat. Lehet, hogy túloztam.
Edgar: Az emberem végre megfogadta a tanácsomat, és a jóképű arcom egy könyvborítóra tette. Lassú a felfogása, de jól megdörzsöli a fülét, úgyhogy türelmes vagyok vele. Ez a könyv úgy fog fogyni, mint a hideg répa egy forró napon.
Én: Én végzem a nehéz munkát a Prairie Moon Press-nek. Például én írtam a könyvet. Mindent én fizettem. Csak a végén jött be, és nyafogott róla. Mintha az egész az ő ötlete lett volna. Oké, talán az volt.
Ez a könyv mindannyiunkról szól, akik a pajtában vagyunk. És az ugatókról és az egérölőkről, akik a karámmal szemben laknak az emberi istállóban. Még a kecskékről is, és ha beengedte a kecskéket, akkor nagyon alacsonyak az elvárásai, de ahogy mondtam - az emberem jól megdörzsöli a fülét.
Én: Mi egy olyan farm vagyunk, amely mentett lovakat és mentett kutyákat is befogad és átképez. A könyvben azok emlékei is szerepelnek, akik nem maradtak velünk örökre, de még mindig a kibővített ménes részei. Amit nem mondanak el a mentésről, az az, hogy ez egy belső munka - azt hiszem, valószínűleg mindig szükségem lesz rá.
Edgar: És amikor az emberem szónokolni akar - és ő imád szónokolni -, hogy milyen kínos korban van, bármit is jelentsen ez, ő öreg szürke kancának nevezi magát. Amit egyébként tisztelek.
Én: Az a dal a vén szürke kancáról nem azt jelenti, amit te gondolsz.
Edgar: Oké, nézz a szemembe. Most az a dolgom, hogy azt mondjam: "Vedd meg ezt a könyvet" De hogyan tudsz ellenállni? Vannak szavak meg ilyesmi, de a borító az igazi - a fotók nem hazudnak Intelligencia, őszinteség és szamárgondolat. Ellenállhatatlan vagyok.
