Pistis Sophia: A gnosztikus evangélium

Olvasói vélemények

A „Pistis Sophia” kritikái vegyes véleményeket tükröznek: sok olvasó értékeli a mű spirituális mélységét és összetett tanításait, míg mások a fordítás minőségét és olvashatóságát kritizálják. A könyvet értékesnek tartják a gnosztikus ismereteket keresők számára, de kihívást jelent a spirituális fogalmakkal kevésbé tisztában lévők számára.

⬤ Értékes és tanulságos információkat tartalmaz a spirituális keresők számára.
⬤ Részletes tárgyalásokat kínál a túlvilági életről és Jézus tanításairól.
⬤ Mélyen foglalkozik a gnosztikus témákkal, és betekintést nyújt Szofia és Jézus kapcsolatába.
⬤ Ajánlott a gnosztikus szövegek olvasóinak és a spirituális növekedést keresőknek.
⬤ Egyes felhasználók figyelemre méltó klasszikusnak tartják, és kincsként őrzik tudományos és személyes tanulmányozásra.

⬤ Sok felhasználó nehezen olvashatónak és bonyolultnak találja a könyvet.
⬤ A fordítás minőségét kritizálják, mivel rossz és elhomályosítja az eredeti jelentéstartalmakat.
⬤ A témák elrendezése a szövegen belül zavaros, a címszavak és a nyelvtani hibák nem megfelelőek.
⬤ Egyes kiadásokban jelentős formázási problémák vannak, például szkennelési hibák, amelyek megnehezítik az olvasást.
⬤ A szellemileg kevésbé érett olvasók számára óvatosság ajánlott, mivel a tartalom kihívást jelenthet.

(49 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pistis Sophia: A Gnostic Gospel

Könyv tartalma:

A Pistis Sophia e papírkötéses kiadása a G. R. S. Mead által 1921-ben készített eredeti fordítás teljes és pontos utánnyomása. Tartalmazza Mead összes eredeti jegyzetét és folyamatos kommentárját, valamint jegyzetekkel ellátott bibliográfiáját, amely számos forrást és további kutatási anyagot tartalmaz az olvasó számára.

A Pistis Sophia egy gnosztikus szöveg, amelyet feltehetően valamikor a Kr. u. 3. és 4. század között írtak. Mead szerint a 18. század végén két kódexet fedeztek fel, amelyek az eredeti művet tartalmazzák. A Bruce-kódexet a híres skót utazó, Bruce hozta Oxfordba 1769-ben, az Askew-kódexet pedig egy gazdag orvos örökösei adták a British Museumnak 1785-ben. Ezt követően mindkét kódexet szakértők fordították le, és tartalmukat a legjobb tudásuk szerint megfelelőnek tűnő módon rendezték. Mead fordítása követte ezeket az erőfeszítéseket, de mint bevezetőjében mondja, a tartalom sorrendjét megváltoztatta, "hogy e kopt fordítások tartalmát nagyjából olyan sorrendbe helyezze, hogy az olvasót a gnózis alacsonyabb fokozataitól a magasabb fokozatok felé vezesse.".

Maga a Pistis Sophia olyan csodálatos és összetett természetű, hogy azt nehéz röviden leírni. De általánosságban a könyv azt mutatja be, hogy a feltámadt Jézus 22 éven keresztül a követőinek egy csoportja számára kinyilatkoztatja az alsóbb és magasabb misztériumokat. E misztériumok között szerepelnek azok az összetett kozmológiák, amelyeket az emberi léleknek be kell járnia ahhoz, hogy elérje a gnózist az Atyával. Krisztus egy új történetet is ad a Pistis Sophia néven ismert helyreállító alak felemelkedéséről és bukásáról.

A négy könyvből az első háromban szereplő szöveg Jézus és tanítványai, köztük Mária Magdolna, aki a legaktívabban vesz részt a beszélgetésben, közötti párbeszéd. A többi részt vevő tanítvány: Szűz János, András, Bartolomaiosz, Jakab, János, Mária, Márta, Máté, Fülöp, Szalómea, Simon, a kánaánita és Tamás. A szöveg jellege alapján nyilvánvaló, hogy a mű különböző korábbi kiadások összeállítása volt, mivel egyes témákat és eseményeket többször, enyhe eltérésekkel tárgyal. Az azonos gondolatok leírására használt egyes szavak változásai is azt mutatják, hogy az összegyűjtött művek különböző korszakokból származnak.

Az első könyv részletezi, hogy Jézus feltámadása után tizenegy évig tanítványaival maradt, és a legalacsonyabb misztériumokat tanította. Egy bonyolult kozmológiát vezetnek be azokon a részleteken keresztül, amelyekben Jézus felemelkedik az úgynevezett eónokon, hogy harcba szálljon a teremtő isten bizonyos szolgáival (arkhónokkal), akik az emberek és a gnózis között állnak. Ebben a kozmológiában mutatják be és tárgyalják a Pistis Sophia új mítoszát, amely a második könyvben folytatódik, ahol a jelenlegi mű és a Jeu könyve közötti kapcsolat is bemutatásra kerül. Érdekes módon, ellentétben az olyan más gnosztikus mítoszokkal, mint például a János apokrif, a Pistis Sophia-mítosz az alsóbb eónokra korlátozódik, és maga nem a magasabb mennyei szintekről származó isteni lény.

A harmadik könyv a kereszténység híveinek etikai kódexéről szól, és az etikai rendszer megszegéséért járó büntetéseket vázolja fel. Emellett az embereket és szellemi természetüket tárgyalja, valamint az egymással való kapcsolatukat, és azt, hogy mikor kell nekik a misztériumokat átadni.

A negyedik könyv további kozmológiai és asztrológiai rendszereket részletez, beleértve a bukott arkhónokról és bizonyos állatövi szférákba való bebörtönzésükről szóló mítoszokat. A büntetés öt birodalma és a hozzájuk tartozó bűnösök típusai kerülnek feltárásra, valamint a szabadulásukhoz szükséges rituálék és követelmények.