Értékelés:
Andrew Cooper „Playing in the Zone” című könyve a sportban a flow-állapot koncepcióját tárja fel, ötvözve a sport és a buddhizmus elemeit, de nem tartalmaz gyakorlati útmutatást a teljesítményüket fokozni kívánó sportolók számára. A könyv tudományos és filozófiai nézőpontot kínál a flow-élményről, így inkább a kulturális és történelmi elemzések iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható, mintsem a gyakorlati alkalmazásoknak.
Előnyök:⬤ Mély betekintést nyújt a flow természetébe a sportban
⬤ jól megírt és a széles közönség számára is magával ragadó
⬤ a sport és a spirituális témák egyedülálló keverékét kínálja
⬤ elősegíti a sportélmények mögött rejlő jelentés mélyebb megértését.
⬤ Hiányoznak a gyakorlati tanácsok a flow-állapotot elérni kívánó sportolók számára
⬤ egyes részek száraznak vagy túlságosan tudományosnak tűnhetnek
⬤ nem biztos, hogy kielégíti azokat, akik haladó útmutatást vagy technikákat keresnek
⬤ egyes olvasók úgy érzik, hogy a szerző inkább megfigyelő, mint tapasztalati résztvevő.
(5 olvasói vélemény alapján)
Playing in the Zone: Exploring the Spiritual Dimensions of Sports
Ősi őseink úgy hitték, hogy a sport az istenek ajándéka - hogy a sportok hatásos rituálék, amelyek, ha helyesen végzik őket, láthatatlan hatalmakat békítenek meg, elhunyt hősök előtt tisztelegnek, vagy javítják a termést. A sportok ma is mély vágyakozásról, képzeletről és arról a feloldhatatlan szükségletről beszélnek, amelyet az emberek éreznek, hogy rezonáljanak önmagukkal és a világukkal. De a rejtett jelentés, vagy "titkos élet", amely a sportok szívében rejlik, és amely erőt és varázslatot ad nekik, nagyrészt észrevétlen marad. Az öreg baseball-szakember Wes Westrum egyszer azt mondta: "A baseball olyan, mint a templom. Sokan járnak oda, de kevesen értik" - és ugyanez elmondható a sportról általában.
A Playing in the Zone című könyvében Andrew Cooper a sportnak ezt a belső dimenzióját tárja fel, a mitológiára, a vallástörténetre, a populáris kultúrával kapcsolatos megfigyeléseire, valamint a világ legkiválóbb sportolóiról szóló történetek és anekdoták csodálatos tárházára támaszkodva.
A szerző - klinikai pszichológus és hosszú ideje zen-tanítvány - a spirituális gyakorlathoz gyakran szükséges intenzív elmegyakorlást a "zónában játszás" élményéhez hasonlítja - az elme azon minőségéhez, amikor a legcsodálatosabb sportteljesítmények látszólag könnyedén történnek. Feltárja a sport "sötét oldalát", brutalitását és erőszakosságát, megmutatva, hogy miként nyújthat termékeny talajt az önismeret és az önátalakítás számára is. Különösen tanulságos a szerzőnek az a fejtegetése, hogy a sport felfokozott drámaisága hogyan kínál erőteljes eszközt a mitikus képek és szimbólumok kifejezésére a populáris kultúrában.
