Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv árnyaltan és időszerűen vizsgálja az általánosítás és a profilalkotás különböző kontextusokban való alkalmazását, és foglalkozik a csoportjellemzők alapján történő döntéshozatal összetettségével, miközben elismeri az egyéni különbségeket. Elgondolkodtató vitákra ösztönöz az olyan ellentmondásos kérdésekről, mint a faji profilalkotás és a közbiztonság.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató és időszerű téma.
⬤ Világos és logikus írásmód.
⬤ Az általánosítás és a profilalkotás valószínűségi és humánus megközelítése.
⬤ Bemutatja az olyan fontos fogalmakat, mint a „nem ártalmas, nem általános általánosítás”.
⬤ Az olvasókat értelmes beszélgetésekbe vonja be a méltányosságról, a biztonságról és a társadalmi kérdésekről.
⬤ Árnyalt képet ad az előítéletről.
Hátrányok:⬤ Egyes érvek, különösen a repülőtéri biztonsági intézkedések során alkalmazott faji alapú profilalkotás tekintetében, nem feltétlenül indokoltak vagy meggyőzőek.
⬤ A szerző konkrét esetek, például a profilalkotás „közép-keletiségének” kezelése nem elég mélyreható, és esetleg nem foglalkozik a lehetséges társadalmi költségekkel.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Profiles, Probabilities, and Stereotypes
Könyv tartalma:
Ez a könyv óvatos, szigorú, ugyanakkor élénk megközelítést alkalmaz arra az időszerű kérdésre, hogy vajon a csoport statisztikai tendenciái alapján joggal általánosíthatunk-e egy csoport tagjairól. Kizárja-e például egy katonai akadémia a nőket, mert a nők átlagosan érzékenyebbek a zaklatásra, mint a férfiak? Kényszerítsenek-e a légitársaságok minden pilótát arra, hogy hatvanévesen nyugdíjba vonuljon, még akkor is, ha a legtöbb pilóta ebben a korban már kiválóan lát? Betiltható-e minden pitbull a fajta agresszív tulajdonságai miatt? És, ami a legvitatottabb, a kormánynak és a bűnüldöző szerveknek a faji és etnikai profilalkotást eszközként kellene-e használniuk a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben?
Frederick Schauer arra törekszik, hogy elemezze és megoldja ezeket a kényes kérdéseket. Ha a jog úgy gondolkodik, mint egy biztosításmatematikus - azaz átlagok alapján hoz döntéseket a csoportokról -, a közhasznúság óriási lehet. Másrészt a profilalkotás és a sztereotipizálás igazságtalansághoz vezethet. És sok sztereotípia önbeteljesítő, míg mások egyszerűen hamisak. Hogyan dönthetjük el tehát, hogy mely sztereotípiák pontosak, melyek torzítások, melyek alkalmazhatók igazságosan, és melyek vezetnek igazságtalan megbélyegzéshez?
Ezeknek a döntéseknek nemcsak a statisztikai és empirikus pontosságra kell támaszkodniuk, hanem az erkölcsre is. Néha még a statisztikailag megalapozott általánosításoknak is engedniük kell az igazságosság követelményeinek. Az általános ítéletek azonban nem mindig, sőt általában nem is erkölcstelenek, és nem szabad mindig elvetnünk őket a sztereotípiáktól való ösztönös idegenkedés miatt. Ahogy Schauer érvel, van jó profilalkotás és van rossz profilalkotás. Ha hatékonyan meg tudjuk határozni, hogy melyik melyik, akkor nem veszítünk, hanem nyerünk egy kis igazságosságot.
