Pszichológia Shakespeare szerint: Shakespeare nagyszerű darabjaiból tanulhatunk az emberi természetről.

Olvasói vélemények

A könyv Shakespeare darabjainak pszichológiai dimenzióit vizsgálja, a karaktereket és témákat a modern pszichológiai felismerések fényében elemzi, miközben Shakespeare saját személyiségét is figyelembe veszi. A recenzensek szerint a könyv lebilincselő és jól szervezett, bár néhányan aggályokat fogalmaztak meg a feltevésekkel kapcsolatban, és az állítások alátámasztásához több történelmi kontextusra lenne szükség.

Jól szervezett fejezetek, lebilincselő írásmód, érdekes új megközelítés Shakespeare-hez a pszichológia segítségével, a karakterek és témák világos feltárása.

Túl sok feltételezést tesz anélkül, hogy az állítások alátámasztására elegendő történelmi kutatást végezne, egyesek szerint az elemzés nem elég mélyreható.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Psychology According to Shakespeare: What You Can Learn about Human Nature from Shakespeare's Great Plays

Könyv tartalma:

William Shakespeare-t azóta vizsgálják pszichológiai elemzések, hogy Freud Oidipusz-komplexussal diagnosztizálta Hamletet. Most azonban két pszichológus azt javasolja, hogy fordítsanak a kockán, és elmondják, hogyan értette meg maga Shakespeare az emberi viselkedést és az emberi elme legbelsőbb működését. Pszichológia Shakespeare szerint: Mit tanulhatunk az emberi természetről Shakespeare nagyszerű darabjaiból" című interdiszciplináris projekt, amely hidat képez a pszichológiai tudomány és az irodalom között, és első ízben hozza össze egy kötetben a bárd szerelemről, féltékenységről, álmokról, árulásról, bosszúról, valamint a hatalom és a pozíció utáni vágyról szóló ismereteinek szélességét és mélységét.

Még ma sincs jobb ábrázolása a pszichopatának, mint III. Richárd, nincs megrendítőbb ábrázolása a demenciának, mint a Lear király, és nincs felejthetetlenebb illusztrációja a kényszerbetegségnek, mint Lady Macbeth kísérletei az elátkozott vérfolt lemosására. Ami azonban eddig nem került napvilágra, az a mentális betegségek számos különböző formája, amelyeket a Bárd olyan kifejezésekkel írt le, amelyek ma már a DSM-5 néven ismert modern rendellenesség-kézikönyvben azonosíthatók.

De mint a könyvből kiderül, a drámaírónak az emberi természet iránti rajongása messze túlmutatott az elmebetegségeken, és a pszichológiai spektrumot is átfogta, az agy anatómiájától kezdve a személyiségen, a megismerésen, az érzelmeken, az érzékelésen, az életkori fejlődésen át a tudatállapotokig. Ennek illusztrálására olyan történeteket mesélünk el, amelyekben szerepelnek asztrológia, bájitalok, mérgek, a "nedveknek" nevezett négy folyadék, frissen felakasztott bűnözők anatómiai boncolása és egy Bedlam nevű elmegyógyintézet - mindezekből kiderül, hogy szemléletmódja mennyire megalapozott volt korának orvostudományában és kultúrájában.

Will Shakespeare intellektusa, kíváncsisága és temperamentuma azonban lehetővé tette számára, hogy más olyan gondolatokat és kérdéseket is meglásson, amelyek évszázadokkal később fontosak lettek a pszichológiai tudományban. A Shakespeare és a pszichológia közötti számos ilyen kapcsolat szétszórtan található könyvekben, cikkekben és weboldalakon a köztudatban, de még soha nem gyűjtötték össze őket egyetlen kötetbe. A szerzők tehát itt újra elmesélik, hogyan alkotta meg Prospero a természet és a neveltetés találó kifejezését, hogy aztán Calibannal szembeni csalódottságában kimondja, és hogyan vált a természet és a neveltetés dichotómiája a pszichológia központi kérdésévé az öröklődés és a környezet közötti feszültség megértésére irányuló törekvésekben. De ez még messze nem volt minden, mert felfedezték, hogy műve több más pszichológiai feszültséget is megelőlegezett. A Mértékről mértékre című művében például arra késztette a közönséget, hogy azon töprengjenek, vajon melyik gyakorol nagyobb hatást az emberi viselkedésre: a belső tulajdonságok vagy a külső helyzet. A Hamletben pedig az ész és az érzelmek közötti, ugyancsak rejtélyes ellentétet vizsgálta a tétovázó herceg elméjében.

A könyv amellett, hogy A bárd ismert lélektanát gyűjti egybe, több más szempontból is egyedülálló. Feltárja, hogy az elme és a viselkedés iránti érdeklődése a pszichológia teljes spektrumát átfogta, beleértve azokat a témákat, amelyeket ma biopszichológiának és idegtudománynak, szociálpszichológiának, gondolkodásnak és intelligenciának, motivációnak és érzelmeknek, valamint értelemnek és intuíciónak nevezünk. Továbbá bemutatjuk, hogy az általa használt pszichológiai fogalmak hogyan fejlődtek az eltelt évszázadok során - például az Erzsébet-kori sensus communis fogalmából végül "tudatosság" lett, és a humorok régi elképzelése átalakult a hormonokról és neurotranszmitterekről alkotott jelenlegi elképzelésünkké. Megjegyezzük azt is, hogy Shakespeare néhány aggálya ma különösen időszerűnek tűnik, mint például a Troilus és Cressida történetét bonyolító queer vs. hetero kérdések mellékszála, valamint Shylocknak az etnikai kisebbségeket sújtó előítéletekről szóló mondanivalója.