Értékelés:
A könyv a létezés és a referenciák komplex feltárását mutatja be, különös tekintettel a fiktív entitásokra, világos és magával ragadó stílusban. Kripke korábbi munkájára, a „Naming and Necessity”-re épül, és olyan meglátásokat kínál, amelyek a kortárs filozófia iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlennek minősülnek. Míg sok olvasó dicsérte a könyv áttekinthetőségét és elgondolkodtató tartalmát, néhányan rámutattak arra, hogy elődjéhez képest hiányosnak és alapvetően kevésnek tűnik.
Előnyök:⬤ Világos és magával ragadó írásmód.
⬤ Alapvető olvasmány a referencia és a létezés iránt érdeklődők számára.
⬤ Értékes meglátásokat és tisztánlátást nyújt a filozófiai rejtvényekhez.
⬤ Élvezetes és hozzáférhető egy összetett témához képest.
⬤ Jól épít a „Megnevezés és szükségszerűség” című könyvre.
⬤ Néhány olvasó önmagában kissé hiányosnak találta a tartalmat.
⬤ Elsősorban konkrét témákra összpontosít, esetleg kihagyva egy szélesebb látószöget.
⬤ Néhány kritika megkérdőjelezi az előadások fontosságát a korábbi művekhez képest.
(12 olvasói vélemény alapján)
Reference and Existence: The John Locke Lectures
A Referencia és létezés, Saul Kripke 1973-as John Locke-előadásai a klasszikus Naming and Necessity folytatásaként olvashatók. Az említett műben nyitva hagyott fontos kérdésekkel szembesít -- többek között a tulajdonnevek és a természetes fajták kifejezései szemantikájával, ahogyan azok a fikcióban és a mítoszokban előfordulnak; negatív egzisztenciális kijelentésekkel; a fikció és a mítosz ontológiájával (igaz-e, hogy létezhettek fiktív szereplők, mint Hamlet, vagy mitikus fajták, mint a bandériumfajták).
E kérdések kezelése során számos olyan módszertani megfigyelést tesz, amelyek túlmutatnak korábbi könyvének keretein -- többek között azt a meglepő állítást, hogy a fikció nem szolgálhat a referencia- és megnevezési elméletek tesztjéül. Ezenkívül ezek az előadások bepillantást engednek a szinguláris referencia pragmatikájára való áttérésbe, amely a Speaker's Reference and Semantic Reference című nagy hatású tanulmányában dominált -- egy olyan tanulmányban, amely segített a nyelvészeti és filozófiai szemantika átorientálásában. Néhány a témák közül.
Más filozófusok későbbi írásaiban is kidolgozták - sokan a forgalomban lévő előadások gépiratai által befolyásolva -, de egyikük sem közelítette meg az itt közölt gondos, szisztematikus feldolgozást. A Megnevezés és szükségszerűség virtuozitása -- a hangnem köznyelvi könnyedsége, a káprázatos, helybenhagyó megfogalmazások, az előadások során fokozatosan kirajzolódó átfogó nézet logikai felépítése -- itt is megmutatkozik.
