Értékelés:

A könyv nagy dicséretet kap a létezéssel és a fiktív entitásokkal kapcsolatos összetett filozófiai témák világos és eredeti tárgyalása miatt. Míg sok olvasó úgy találja, hogy ez a könyv Kripke korábbi munkájának, a „Megnevezés és szükségszerűség”-nek a nélkülözhetetlen folytatása, néhányan aggodalmukat fejezik ki a teljességével és mélységével kapcsolatban. Összességében a könyv mind akadémikusoknak, mind a filozófia iránt érdeklődő általános olvasóknak ajánlott.
Előnyök:⬤ A létezés, a referencia és a fiktív entitások világos és eredeti feltárása.
⬤ Hozzáférhető írásmód, amely mind a tudósokat, mind a laikus olvasókat leköti.
⬤ Értékes meglátásokat és okokat ad a kritikai gondolkodáshoz.
⬤ A filozófia rajongói számára szükséges olvasmányként tartják számon.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv hiányos vagy kevésbé átfogó, mint a 'Naming and Necessity'.
⬤ Bizonyos viták nem tűnnek olyan szigorúnak vagy izgalmasnak, mint várták.
⬤ Néhány kritika megkérdőjelezi a közzétett előadások szükségességét, ha azok nem nyújtanak új, mélyreható meglátásokat.
(12 olvasói vélemény alapján)
Reference and Existence: The John Locke Lectures
A Referencia és létezés, Saul Kripke 1973-as John Locke-előadásai a klasszikus Naming and Necessity folytatásaként olvashatók. Az említett műben nyitva hagyott fontos kérdésekkel szembesít -- többek között a tulajdonnevek és a természetes fajták kifejezései szemantikájával, ahogyan azok a fikcióban és a mítoszokban előfordulnak; negatív egzisztenciális kijelentésekkel; a fikció és a mítosz ontológiájával (igaz-e, hogy létezhettek fiktív szereplők, mint Hamlet, vagy mitikus fajták, mint a bandériumfajták).
E kérdések kezelése során számos olyan módszertani megfigyelést tesz, amelyek túlmutatnak korábbi könyvének keretein -- többek között azt a meglepő állítást, hogy a fikció nem szolgálhat a referencia- és megnevezési elméletek tesztjéül. Ezenkívül ezek az előadások bepillantást engednek a szinguláris referencia pragmatikájára való áttérésbe, amely a "Beszélői referencia és szemantikai referencia" című nagy hatású tanulmányában dominált -- egy olyan tanulmányban, amely segített a nyelvészeti és filozófiai szemantika átorientálásában.
A témák egy részét más filozófusok későbbi írásaiban dolgozták fel -- sokan a forgalomban lévő előadások gépiratai által befolyásolva --, de egyik sem közelítette meg az itt közölt gondos, szisztematikus feldolgozást. A Naming and Necessity virtuozitása -- a hangnem köznyelvi könnyedsége, a káprázatos, helyben toporgó megfogalmazások, az előadások során fokozatosan kirajzolódó átfogó nézet logikai felépítése -- itt is megmutatkozik.