Reform és kulturális forradalom: 1350-1547

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Reform and Cultural Revolution: 1350-1547

Könyv tartalma:

Az Oxford English Literary History az új évszázad meghatározó beszámolója a gazdag és változatos irodalmi örökségről, amely egy évezredre és még annál is többre nyúlik vissza.

Az úttörő jelentőségű kötetek mindegyike egy-egy vezető tudós megfontolt értékelését nyújtja a szerzőkről, művekről, kulturális hagyományokról, eseményekről és eszmékről, amelyek koruk irodalmi hangjait formálták. A sorozat nemcsak az angol irodalmat tanulmányozó, oktató és kutató valamennyi érdeklődőt, hanem minden komoly olvasót felvilágosít és inspirál.

A hagyományos korszakbeosztást túllépve az új Oxford English Literary History kötet 1350-től VIII. Henrik haláláig tart. Így átfogja az angol irodalmi írás rendkívüli fellendülését II. Richárd uralkodása idején; a XV. századi irodalom erőteljes szakaszait; és a Rómával való szakítás által kiváltott kulturális forradalmat. Bár a hathatós hagyományok mind a "reformációt", mind a "reneszánszt" felszabadító mozgalomként dicsérik, ez a könyv ennek ellenkezőjét állítja. A tizenhatodik századi centralizáció ehelyett beszűkítette a késő középkori írók által élvezett lehetőségeket, akiknek munkásságát a generikus és stiláris sokszínűség éltette.

Nagyjából 1350-től kezdve az irodalmi műfajok széles skálája virágzott, a legkülönbözőbb nyelvjárásokban. E szövegek közül sokan a stílusok és műfajok vegyes közösségeként írhatók le, mint például Langland Piers Plowman, Gower Confessio Amantis, Chaucer Canterbury mesék, a drámai "misztérium"-ciklusok és Malory művei. A tizenhatodik században ez a stiláris változatosság átadta helyét egy olyan irodalmi gyakorlatnak, amely mindenekelőtt a koherenciát és az egységet tartotta fontosnak. Néhány írásműfaj, különösen a romantika, túlélte a kulturális forradalmat. Mások, mint például Langland egyházreform-kísérlete, Gower és Hoccleve széleskörű politikája és Julian of Norwich női látomásos módszere tarthatatlanná vált. A XVI. századi írások - Wyatt, Surrey és a drámaíró John Bale - minden finomra hangolt klasszicizmusa vagy protestáns energiája ellenére úgy tűnnek fel, mint mélyen megosztott írók termékei, akik az új rend iránti elkötelezettségük és az új rend fájdalmas, gyakran pusztító korlátainak tudatában voltak.