Reménykedve a remény ellen: Egy posztmodern zarándok vallomásai

Olvasói vélemények

John D. Caputo „Reménykedés a remény ellenében: Egy posztmodern zarándok vallomásai” című könyve egy személyes elbeszélés, amely a hitről, a létezésről és Isten fogalmáról elmélkedik posztmodern szemszögből. Caputo a múltbeli önmagával és különböző filozófusokkal folytatott párbeszéd révén a „vallás nélküli vallás” gondolatát vizsgálja, olyan témákra összpontosítva, mint a nihilizmus, a kegyelem és a végső ok nélküli élet. A könyv rezonál az olvasókra, inspirációra és elmélkedésre egyaránt késztet a hit és a létezés természetéről.

Az olvasók nagyra értékelik Caputo magával ragadó, költői prózáját és azt a képességét, hogy összetett filozófiai és teológiai gondolatokat közérthetően fogalmazzon meg. Személyes elbeszélését sokan meghatónak és átélhetőnek találják, a hit, a kétség és az emberi tapasztalat feltárását pedig mélyrehatóan éleslátónak tartják. A könyv új nézőpontot kínál a hagyományos vallási kérdésekhez, lehetővé téve, hogy hívők és szkeptikusok egyaránt rezonáljanak Caputo reményről, szeretetről és közösségről szóló témáira.

Egyes olvasók kritizálják a könyvet, hogy helyenként összefüggéstelen, zavaros vagy nehezen követhető. Fenntartásokat fogalmaznak meg Caputo unortodox keresztény teológiai értelmezéseivel kapcsolatban, amelyek elidegeníthetik a hagyománytisztelőket. Néhányan úgy vélték továbbá, hogy a könyvben megfogalmazott pontok nem teljesen újak, és néhányan úgy fogalmaztak, hogy a könyv az ateizmus egy olyan formája felé hajlik, amely zavarónak tűnhet a hívő hívők számára.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hoping Against Hope: Confessions of a Postmodern Pilgrim

Könyv tartalma:

John D. Caputo hosszú pályafutása során Amerika egyik legkiemelkedőbb posztmodern filozófusa.

Olyan könyvek szerzője, mint a Radical Hermeneutics, a The Prayers and Tears of Jacques Derrida és a The Weakness of God, Caputo most az 1950-es évek Philadelphiájában katolikus ministránsfiúból az Isten halála után filozófussá lett spirituális útjáról elmélkedik. A Remény a remény ellen részben spirituális önéletrajz, részben prédikáció arról, amit ő a kegyelem nihilizmusának nevez, a hívőket és nem hívőket egyaránt arra hívja, hogy vegyenek részt Isten országának gyakorlatában, amelyet Caputo szerint miértek nélkül kell követnünk. Caputo beszélgetőpartnerei ebben a kötetben Lyotard, Derrida és Hegel, de saját maga korábbi változatai is: Jackie, egy fiatal ministránsfiú, és Paul testvér, egy vallásos rend novíciusa.

Caputo végigköveti saját útját a hittől a szkepticizmuson át az Isten halála utáni reményig. Végül Caputo nem akarja eltörölni a vallást, hanem meg akarja váltani a vallást, és újra akarja találni a vallást a posztmodern kor számára.