Róma, Parthia és India: Egy új világrend erőszakos kialakulása i. e. 150-140 között

Olvasói vélemények

A könyv értékes betekintést nyújt a Kr. e. 150-140 közötti események történelmi összefüggéseibe, különös tekintettel a Szeleukida Birodalom hanyatlására, valamint Róma és Parthia felemelkedésére. Bár a szerző dicséretes megértést tanúsít a téma iránt, az írást megkérdőjelezhető döntések, köztük az ókori cselekedetekre alkalmazott modern erkölcsi ítéletek, a földrajzi nevek következetlen használata és a kissé töredékes elbeszélésszerkezet rontja.

Értékes történelmi összefüggéseket kínál a korszak eseményei között, érdekes részleteket közöl a történelem egy ritkábban tárgyalt területéről, és egyedülálló megközelítést mutat be a régiók egyidejű eseményeinek elemzésére. A szerző bizonyítja, hogy jól érti a témát.

A kritikák közé tartozik a modern erkölcsi normák alkalmazása a történelmi cselekedetekre, az ókori és modern nevek következetlen használata kellő tisztázás nélkül, az elbeszélés kronológiai koherenciájának hiánya, valamint az egyes események és alakok elégtelen háttérmagyarázata. Az írás néha inkább tűnik vignetták gyűjteményének, mint összefüggő elbeszélésnek.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rome, Parthia & India: The Violent Emergence of a New World Order 150-140 BC

Könyv tartalma:

Kr. e. 152 és 138 között Afrikától Indiáig tartó háborúk sorozata gyökeresen új geopolitikai helyzetet teremtett. 150-ben Róma a Földközi-tenger nyugati részére korlátozódott, és a legnagyobb állam a Szeleukida Birodalom volt. 140-re Róma Kis-Ázsia határaira terjeszkedett, a Szeleukida Birodalom pedig Szíriára korlátozódott. A Közel-Kelet új nagyhatalma Párthia volt, amely Babilóniától Baktriáig terjedt. Ők ketten osztották fel egymás között a nyugati világot a Kr. u. VII. században bekövetkezett arab hódításokig. Ezeket a háborúkat általában külön kezelték, pedig összefüggöttek egymással. A válság Szíriában kezdődött a trónkövetelő Sándor Balasz megérkezésével.

Az ő példáját másolta a korábban szeleukida szolgálatban álló makedóniai Andriskosz.

Róma reakciója a makedóniai, görögországi és afrikai dacra hódítással és pusztítással járt. A szeleukida királyok trónjuk megtartásával való foglalatossága lehetővé tette, hogy I. Mithradatész Pártus meghódítsa Iránt és Babilóniát, Júdeában pedig egy felkelés részben sikeres volt. Mithradatész részben azért tudott hódítani, mert másik ellensége, Baktria a nomád inváziókkal volt elfoglalva, amelyek Ai Khanum pusztulásához vezettek. A nomádok baktriai sikerének egyik oka az volt, hogy a görögök ereje Indiába szivárgott, ahol egy nagyobb expedíció éppen ezekben az években rövid úton meghódította és kifosztotta a régi indiai birodalmi fővárost, Pataliputrát. Ennek során Karthágó, Korinthosz, Ai Khanum és Pataliputra nagy városai elpusztultak, míg Antiókhia és Szeleukeia-on-the-Tigris jelentős károkat szenvedtek. John Grainger világos elbeszélése bemutatja, hogyan kapcsolódtak össze ezek a szeizmikus események, amelyek Indiától a nyugati mediterrán térségig terjedtek, és hogyan alakították át az ókori világot.