Saionji herceg: Japán

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Prince Saionji: Japan

Könyv tartalma:

Saionji Kinmochi herceg (1849-1940). A párizsi békekonferencián részt vevő japán küldöttségben nem volt jelen a japán miniszterelnök és a külügyminiszter, mivel őket még csak most választották meg, és rengeteg dolguk volt otthon.

A küldöttséget ehelyett Szaionji herceg vezette, a 20. század eleji japán politika lendületes "királycsinálója", akinek élete átfogta Perry parancsnok és "fekete hajóinak" érkezését, a japán polgárháborút, a Meidzsi-restaurációt, a kínai-japán háborút, az orosz-japán háborút, az első világháborút, a párizsi békekonferenciát és a versailles-i békeszerződést, valamint a japán militarizmus felemelkedését. Korának sok konzervatív képviselőjével ellentétben Szaionji olyan ember volt, akinek volt tapasztalata a nemzetközi diplomáciában, és csodálta az európai kultúrát.

Az utolsó sógun idején nevelkedett, majd a sógun polgárháborúban történt megdöntése után Japán új uralkodó rendszerének aktív támogatója lett, és a restauráció utáni reformmozgalom egyik vezető alakja.

1869-ben megalapította azt az intézményt, amely később a Ritsumeikan Egyetem lett - szó szerint: "A hely, ahol megalapozhatjuk a sorsunkat". Kilenc évre Franciaországba küldték, hogy tanulmányozza a nyugati technológiát és filozófiát, majd egy évtizedig japán nagykövetként szolgált Európában.

Japánba visszatérve kétszer volt oktatási miniszter, majd miniszterelnök, mielőtt lemondott volna, hogy tisztelt idős államférfi legyen. Japán a szövetségesek oldalán lépett be az első világháborúba, elfoglalva a német birtokokat Kínában és a Csendes-óceánon. A háború utolsó napjaiban a japán katonai erők részt vettek a szibériai beavatkozásban - egy amerikaiak által vezetett invázió Kelet-Oroszországban a kommunista felkelők ellen.

A konferencián Szaiondzsi jelenlétét a japánok kezdetben annak jeleként értékelték, hogy Japán a nemzetközi közösség teljes jogú tagjává vált, és a nyugati hatalmakkal egyenrangú félként fogadták el. Delegációja egy ellentmondásos javaslatot terjesztett elő, amely a faji egyenlőséget a Népszövetség egyik alapelveként törvénybe iktatta volna. A japánok saját gyarmatokat is meg akartak szerezni, és a kínai küldöttséggel a korábbi német birtoklású Shandong sorsáért szálltak szemtől szembe.

Amikor Shandongot nem Kínának, hanem japán megszállóinak "adták vissza", Kínában zavargások törtek ki. Szaionji államférfiúi és diplomáciai képességei ellenére a versailles-i békeszerződést sok japán arculcsapásnak tekintette.

Szaionji befolyása utolsó éveiben meggyengült, pártját pedig feloszlatták és egyesítették másokkal.