
Multiple Sclerosis: The Progressive Demyelinating Autoimmune Disease
A szklerózis multiplex (MS) a központi idegrendszer krónikus, legyengítő demielinizáló betegsége. Autoimmun támadás okozza, amely a neuronális axonok myelinhüvelyének fokozatos elvesztéséhez vezet.
A jelátvitel sebességének csökkenése a funkcióvesztéshez vezet, amely az elváltozás helyétől függően kognitív és motoros károsodást egyaránt magában foglal. A szklerózis multiplex progressziója a növekvő gyulladás epizódjai miatt következik be, ami a feltételezések szerint olyan antigének felszabadulása miatt következik be, mint a myelin oligodendrocita glikoprotein, a myelin alapfehérje és a proteolipid fehérje, ami autoimmun választ okoz. Ez a jelzőmolekulák kaszkádját indítja el, amelynek eredményeképpen a T-sejtek, B-sejtek és makrofágok átlépik a vér-agy gátat, és megtámadják a neuronális axonokon lévő mielint, ami gyulladáshoz vezet.
Az antigének további felszabadulása az ezt követő degenerációt hajtja, ami fokozott gyulladást okoz. Az SM a gyulladás mértéke alapján spektrumként jelentkezik.
A betegek többségénél az idegsejtek károsodásának korai, relapszusos és remitáló epizódjai következnek be, majd egy gyógyulási időszakot követően. Az ilyen egyének egy része átmehet a betegség lineárisabb lefolyásába, míg a többiek mintegy 15%-ánál az MS megjelenésekor progresszív lefolyás kezdődik.
A gyulladásos reakció hozzájárul a szürkeállomány elvesztéséhez, ezért a jelenlegi szakirodalom a betegség autoinflammatorikus aspektusának leküzdésével foglalkozik. Noha számos javasolt ok-okozati kapcsolat van az Epstein-Barr-vírus (EBV) és a HLA-DRB1*15:01 allél között az SM kialakulásával - ezek hozzájárulhatnak az autoimmun támadás mértékéhez és az ebből eredő gyulladáshoz -, nem ezek határozzák meg az SM kialakulását.