Selyem ejtőernyő

Olvasói vélemények

John McPhee könyvéről szóló kritikák kiemelik kivételes írói stílusát és esszéinek magával ragadó jellegét. Sok olvasó értékeli, hogy képes mélységesen és humorral kezelni a különböző témákat, míg egyesek kritizálják, hogy egyes írásai túlságosan részletesek vagy kevésbé érdekfeszítőek. Összességében McPhee-t mesteri történetmesélőként dicsérik, ugyanakkor az egyes esszékről és magáról az összeállításról is eltérőek a vélemények.

⬤ McPhee írásai aprólékosak és megbízhatóak.
⬤ Az esszék az érdekes témák széles skáláját ölelik fel, gyakran váratlan felismeréseket tárva fel.
⬤ Az esszéket sok olvasó szórakoztatónak, elgondolkodtatónak és jól kidolgozottnak találja.
⬤ A címadó esszét, a „Selyem ejtőernyő” címűt különösen érzelmi mélysége és humora miatt ünneplik.
⬤ McPhee írói stílusát dicsérik, mert magával ragadó és közérthető, és mind az új, mind a régi rajongók számára vonzó.

⬤ Néhány esszét unalmasnak vagy túlságosan részletesnek találtak.
⬤ Néhány olvasó úgy vélte, hogy a gyűjteménynek inkább önálló cikkek formájában kellett volna megmaradnia, nem pedig egy könyvben.
⬤ Panaszkodtak arra, hogy a Kindle kiadásból hiányzik a címadó esszé.
⬤ Egyes fejezetek, mint például a „Rip van Golfer”, nem minden olvasónak tetszettek.
⬤ A könyv fizikai minőségével és nyomtatásával kapcsolatban is felmerültek problémák.

(37 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Silk Parachute

Könyv tartalma:

EGY CSODÁLATOS ÚJ KÖNYV MCPHEE PRÓZAI DARABJAIBÓL - SOK SZEMPONTBÓL A LEGSZEMÉLYESEBB NÉGY ÉVTIZEDE

A „Selyem ejtőernyő” című rövid, briliáns esszé, amely először a The New Yorkerben jelent meg egy évtizeddel ezelőtt, John McPhee legtöbbet antologizált írása lett. Az itt található kilenc másik írásában - melyek hossza és témája igen változatos - McPhee a rá jellemző humorral és intenzitással mesél a lacrosse-ról, a hosszú expozíciójú, fényképezőgépes fotózásról, a furcsa ételekről, amelyeket riporteri utazásai során néha felszolgáltak neki, egy U.

S. Open golfbajnokságról és egy európai szezonról „a krétán”, Anglia dombjaitól és tengeri szikláitól a hollandiai Maas-völgyig és az észak-franciaországi pezsgővidékig. A művek némelyike teljesen személyes.

A korai éveiről szóló fényes visszaemlékezésekben például kirándulni megy az édesanyjával, egy nyári táborban tanulás közben szándékosan felborítja a kenukat, és egy leendő könyvet csíráztat, miközben kosárlabdázóként ugrálóülésen utazik idegenbeli meccsekre. De minden egyes darab - bármilyen témáról legyen is szó - tartalmaz valahol egy személyes aspektust, amelyben McPhee felveti, miért vonzotta, hogy az adott témáról írjon, és mindegyik úgy nyílik ki, mint egy selyemernyő, amely az égbe lengedezik, és hirtelen kivirágzik a színek és a formák között.