Tabula Rasa: Volume 1

Olvasói vélemények

John McPhee „Tabula Rasa” című könyve rövid elbeszélések gyűjteménye, amelyek befejezetlen projektekre, személyes tapasztalatokra és életének interakcióira reflektálnak. A mű betekintést nyújt az írói folyamatába és történelmi anekdotákba, bemutatva szellemességét és humorát. Az olvasók értékelik a társalgási hangnemet és a témák változatos skáláját, bár egyesek úgy érzik, hogy az összeállításból hiányzik az összetartás a töredezettség miatt.

⬤ Betekintést nyújt a szerző életébe és műveibe.
⬤ Magával ragadó és humoros írói stílus.
⬤ Nosztalgikus és elgondolkodtató pillantás a be nem fejezett projektekre.
⬤ A nem-fikciós és a kreatív írás rajongóinak szól.
⬤ Élénk leírások és érdekes anekdoták, amelyek kíváncsiságot ébresztenek.
⬤ Könnyen emészthető, rövid darabok révén alkalmi olvasmánynak is alkalmas.

⬤ A könyv töredezett jellege miatt egyes olvasók számára hiányozhat a kohézió.
⬤ Egyes anyagokat ismétlődőnek érezhetünk, vagy olyanoknak, amelyekről már más műveiben is írt.
⬤ Olyan befejezetlen gondolatokat tartalmaz, amelyeket néhány olvasó nem találhat kielégítőnek.
⬤ A papírkötéses borítót gyenge minőségűnek írják le.

(18 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Egy irodalmi legenda magával ragadó áttekintése pályafutásáról, kiemelve azokat a műveket, amelyeket soha nem fejezett be, és hogy miért.

A Pulitzer-díjas John McPhee hét évtizeden át mércét állított az irodalmi nonfiction terén. A hegyvonulatok, a golflabdák és minden szerves és szervetlen dolog vizsgálata során a játékos és a precíz alkotás legfőbb mestere lett, aki makulátlanul megtervezett kutatásokat készít a tudomány, a természet és emberi anyaguk ütközéséről.

A Tabula Rasa, 1. kötetben McPhee az íróasztalfiókjából tekint vissza pályafutására, előveszi, átdolgozza és ironikusan reflektál olyan munkáira, amelyeket soha nem fejezett be vagy nem publikált; ezáltal egy írói élet gazdag és gyümölcsöző mozaikját kínálja nekünk. Felidézi a Thornton Wilderrel elköltött ebédet, a Henry Luce-szal elköltött vacsorát és a Malcolm Forbes jachtjáról nézett tűzijátékot; nyomoz a pisai ferde torony és az egyetemi kosárlabda-idők korrupciója után; beutazza Spanyolországot és Közép-Kalifornia szigeteit; és elmélkedik a tudományról való írás, a világjárványban való tanítás és a The New Yorker meggyőzésének kihívásairól, hogy egy egész narancsról szóló könyvet adjon ki. Az eredmény McPhee egyedülálló bolygójának friss áttekintése, valamint élénk és szórakoztató bevezetés a páratlan munkásságába.