Értékelés:
Shelley Armitage „Walking the Llano” című könyve egy lírai memoár, amely mélyen összekapcsolja a szerző személyes élményeit a Texas Panhandle tájával. A könyv ékesszólóan szövi össze az emberi és a természeti történetet, a változás, az emlékezet, valamint az ember és a föld közötti bensőséges kapcsolat témáit járja körül. Számos kritikus dicséri a gyönyörű prózát, a felidéző képeket, valamint a régió történelmének és ökológiájának átfogó bemutatását, így a könyvet érdemes elolvasni azoknak, akiket érdekel Texas vagy a természetről szóló írások.
Előnyök:⬤ Gyönyörű és ékesszóló próza, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Gazdag leírások, amelyek felidézik a tájat és annak történetét.
⬤ Mély személyes reflexiók, amelyek erősítik a kapcsolatot a földdel.
⬤ Texas Panhandle ökológiai és kulturális történelmének átfogó feltárása.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy értékelje a környező természeti környezetet és kapcsolódjon hozzá.
⬤ A Texas Panhandle teljes megértéséhez szükséges lehet a Texas Panhandle előzetes ismerete.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv azok számára élvezetesebb, akiknek személyes kötődésük van a területhez.
⬤ Néhány kritikus több képi anyagot vagy fényképet szeretett volna a szöveg mellé.
(28 olvasói vélemény alapján)
Walking the Llano: A Texas Memoir of Place
Amikor az amerikai felfedezők átkeltek a Texas Panhandle-en, a "Nagy Amerikai Sivatag" részének nevezték el. A "fűtenger", az Ilano üresnek, laposnak és alig lakhatónak tűnt. A korabeli fejlesztések - mobiltelefontornyok, olajfúrótornyok és szélturbinák - csak tovább erősítették ezt a sztereotípiát. Shelley Armitage ebben a lírai ecomemoárban mégis egyedülálló módon fedezi fel újra ezt a nagyrészt ismeretlen földet, egy olyan utazást, amely egyszerre mélyen személyes és messzemenő az emlékezet, a szellem és a hely közötti kapcsolatok feltárásában.
Armitage azzal a szándékkal kezdi elbeszélését, hogy a családi farmjától harminc kanyargós mérföldet gyalogoljon az Ilanón a Középső Alamosa patak mentén a Kanadai folyóig. Útközben keresi a kapcsolatot apja és a környék egyik első telepese, Ysabel Gurule között, aki a Canadian folyó partján építette a kunyhóját. Armitage, aki a közelben, Vega kisvárosában nőtt fel, a séta aktusát elválaszthatatlannak találja a hallgatás és az írás aktusától. "Mit mond nekünk a föld? "kérdezi, miközben szemtanúja a tájat ért emberi beavatkozásoknak - a legsúlyosabb talán a föld legértékesebb kincsének, az Ogallala-víztározónak a folyamatos lecsapolása.
Az Ilano csodái azonban továbbra is fennmaradtak: dinamikus mezák és kanyonok, hatalmas növény- és állatvilág, változatos vadvilág, gazdag történelem. Armitage felidézi az ősi, bennszülött és spanyolajkú népek hangját, történeteik összefonódnak a sajátjával: apja öröksége, anyja hanyatlása, egy testvér szerelme. Az Ilano nemcsak az ökológiai meglepetések szépségét rejti magában, hanem a rokonság újbóli felismerését is egy állandóan változó világban.
A Terry Tempest Williams és John McPhee művére emlékeztető Séta a Llanón egyszerre egy gyakran figyelmen kívül hagyott régió ünneplése és szárnyaló tanúságtétel a táj erejéről, amely a lakóhelyünkkel való mélyebb kapcsolat megtapasztalásán keresztül önmagunk és mások jobb megértésére késztet bennünket.
