Értékelés:
Shelley Armitage Walking the Llano című könyve egy gyönyörűen megírt memoár, amely a Texas Panhandle vidékét tárja fel, összefonva a személyes történelmet a Llano Estacado természeti és emberi történelmével. Az olvasó belekerül Armitage mély kapcsolatába a tájjal és a modernizáció okozta változásokról szóló elmélkedéseibe. A lírai próza és a felidéző leírások érzéki élménnyé teszik a könyvet, és arra invitálják az olvasót, hogy értékelje a gyakran figyelmen kívül hagyott régiót.
Előnyök:⬤ Gyönyörű és lírai írói stílus.
⬤ A texasi táj gazdag, szuggesztív leírása.
⬤ Elgondolkodtató reflexiók a személyes és természeti történetekről.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely a személyes tapasztalatokat összekapcsolja a változás és a veszteség tágabb témáival.
⬤ Betekintést nyújt Texas egy kevésbé ismert régiójába, növelve a terület megbecsülését.
⬤ Néhány olvasó nehezen találhatja meg a kapcsolatot, ha nem ismeri a Texas Panhandle-t.
⬤ Néhány kritika megjegyezte, hogy a helyi történelem vagy a természeti tájak iránt nem érdeklődők számára az elbeszélés nem lehet vonzó.
⬤ Egyes kiadásokban korlátozott a képanyag, így az olvasók több vizuális tartalomra vágynak.
(28 olvasói vélemény alapján)
Amikor az amerikai felfedezők átkeltek a Texas Panhandle-en, a "Nagy Amerikai Sivatag" részének nevezték el. A "fűtenger", az Ilano üresnek, laposnak és alig lakhatónak tűnt. A korabeli fejlesztések - mobiltornyok, olajfúrótornyok és szélturbinák - csak tovább erősítették ezt a sztereotípiát. Shelley Armitage ebben a lírai ecomemoirban mégis egyedülálló módon fedezi fel újra ezt a nagyrészt ismeretlen földet, egy olyan utazást, amely egyszerre mélyen személyes és messzemenő az emlékezet, a szellem és a hely közötti kapcsolatok feltárásában.
Armitage azzal a szándékkal kezdi elbeszélését, hogy a családi farmjától harminc kanyargós mérföldet gyalogoljon az Ilanón a Középső Alamosa patak mentén a Kanadai folyóig. Útközben keresi a kapcsolatot apja és a környék egyik első telepese, Ysabel Gurule között, aki a Canadian folyó partján építette a kunyhóját. Armitage, aki a közelben, Vega kisvárosában nőtt fel, a séta aktusát elválaszthatatlannak találja a hallgatás és az írás aktusától. "Mit mond nekünk a föld? "kérdezi, miközben szemtanúja a tájat ért emberi beavatkozásoknak - a legsúlyosabb talán a föld legértékesebb kincsének, az Ogallala-víztározónak a folyamatos lecsapolása.
Az Ilano csodái azonban továbbra is fennmaradtak: dinamikus mezák és kanyonok, hatalmas növény- és állatvilág, változatos vadvilág, gazdag történelem. Armitage felidézi az ősi, bennszülött és spanyolajkú népek hangját, történeteik összefonódnak a sajátjával: apja öröksége, anyja hanyatlása, egy testvér szerelme. Az Ilano nemcsak az ökológiai meglepetések szépségét rejti magában, hanem a rokonság újbóli felismerését is egy állandóan változó világban.
A Terry Tempest Williams és John McPhee munkásságára emlékeztető Walking the Llano egyszerre egy gyakran figyelmen kívül hagyott régió ünnepe és szárnyaló tanúságtétel a táj erejéről, amely képes arra, hogy önmagunk és mások jobb megértésére késztessen bennünket azáltal, hogy mélyebb kapcsolatot tapasztalunk a helyekkel, ahol élünk.
