Sola Scriptura: A Szentírás végső tekintélye a modern világban

Olvasói vélemények

Ben Witherington „Sola Scriptura” című könyve a keresztény tanítás és tekintély összefüggésében vizsgálja a kifejezés jelentését és következményeit. Megvizsgálja a szent szövegek történelmi használatát a korai kereszténységben, valamint a szentírási tekintély évszázadok során kialakuló értelmezéseit.

A könyv világosan és meggyőzően vizsgálja a Sola Scriptura történelmi kontextusát, és hatékonyan tisztázza a „Sola Scriptura” és a „Prima Scriptura” közötti különbséget. A könyv jól megírt, lebilincselő, és éleslátó perspektívát kínál a Szentírás tekintélyéről a kereszténységen belül, így ajánlott olvasmány.

Néhány olvasó úgy érezheti, hogy Witherington inkább megváltoztatja a Sola Scriptura eredeti definícióját, mintsem hogy csupán tisztázná azt. Emellett a viták kihívást jelenthetnek azok számára, akik nem ismerik a történeti teológiát vagy a keresztény tanítási viták árnyalatait.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sola Scriptura: Scripture's Final Authority in the Modern World

Könyv tartalma:

A modern időkben az evangélikus protestánsok azt a meggyőződést képviselik, hogy a Biblia az igazság és az igaz keresztény gyakorlat egyetlen igazi mércéje az egyház számára. De vajon így tekintettek-e szent szövegeikre a korai zsidók és keresztények, akik a bibliai könyveket írták? És mi számított ezeknek a szent szövegeknek? Továbbá gyakran nem világos, hogy mit értünk a híres kifejezés alatt, amely a német reformáció mottójává vált: sola scriptura. Azt jelenti, hogy a Biblia az egyetlen tekintély a keresztény hit és gyakorlat számára, vagy azt, hogy a Biblia a végső tekintély, megengedve a nem bibliai hagyományoknak, az emberi észnek és talán még a tapasztalatnak is, hogy bizonyos tekintélye legyen az egyházban?

Ben Witherington III. ezzel a magisztrális tanulmányával arra hívja az olvasókat, hogy menjenek vissza a Biblia megírásának idejébe, és nézzék meg, mit mondanak a szent szövegekről, különös tekintettel arra, hogyan tekintettek az ilyen szövegek tekintélyére. Witherington ezután végigjárja a keresztény történelmet egészen addig a pontig, ahol a sola scriptura kifejezés valóban valamilyen tekintélyelvű állításként jelenik meg. Meglepő módon csak a Kr. u. XIV. században bukkan fel, és nem egy protestáns írásában. Onnan kezdve Witherington azt vizsgálja, hogy a kifejezés hogyan használták tovább a különböző reformációkban és a modern korban. A Sola Scriptura történetéhez hozzátartozik a tudomány felemelkedése, a felvilágosodás hatása és az emberi szexualitásról alkotott nézetek változása is, amelyek különböző módon befolyásolták a Biblia tekintélyéről folytatott vitát.

A Szentírás tanulmányozói, a kezdő tudósok, a lelkipásztorok és a laikusok egyaránt profitálhatnak ebből a könyvből, mivel mindenféle keresztény ugyanazokkal a válságokkal szembesül: A nyugati kultúrában uralkodó általános káosz, amely még inkább elidegenítette a fiatalabb generációkat az egyháztól, és feldühítette az idősebb generációkat, akik még mindig járnak templomba; és a növekvő bibliai analfabetizmus az egyházban, beleértve a szószékeket is, ami oda vezetett, hogy az egyházak a kultúrából veszik a jeleket és az irányt, nem pedig magából a bibliai tanúságtételből. Ezeket a válságokat nem lehet leküzdeni anélkül, hogy komolyan foglalkoznánk a Bibliával, annak történetével és a keresztény életre vonatkozó tekintélyével.