Olvasói vélemények
Összegzés:Ilya Somin „Free to Move” című könyve meggyőző érveket sorakoztat fel a gyalogos szavazás előnyei mellett, különösen a bevándorlás és a politikai szabadság tekintetében. Hangsúlyozza, hogy a lakó- és munkahely megválasztásának lehetősége növeli az egyéni szabadságot és elősegíti a virágzóbb társadalmak kialakulását. Bár a könyv meglátásai és tudományos ismeretei miatt nagyra értékelték, néhány kritikus megjegyezte, hogy a sűrű szöveg és a vizuális segédanyagok hiánya elriaszthatja a potenciális olvasókat.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és meggyőző érvek a gyalogos szavazásról és annak az egyéni szabadságra és a politikai szabadságra gyakorolt hatásairól.
⬤ Interdiszciplináris megközelítés, amely a széles tudományos közönség számára vonzó.
⬤ Egy fontos téma alapos feldolgozása, amely eredeti hozzájárulást nyújt a szakirodalomhoz.
⬤ Erős kutatás és világos írásmód, amely a bevándorlás és a kormányzás iránt érdeklődők számára vonzó olvasmánnyá teszi a könyvet.
Hátrányok:⬤ A sűrű szöveges megjelenítés zavaró lehet, jobb formázást és vizuális megjelenítést kíván.
⬤ Egyesek a könyv nézeteit szocialistának vagy túlságosan ideologikusnak tartják, ami a semlegesség hiányára utal.
⬤ Nem minden olvasó találhatja meggyőzőnek Somin érveit, különösen a bevándorlással kapcsolatban.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Free to Move: Foot Voting, Migration, and Political Freedom
Könyv tartalma:
Az urnás szavazást gyakran a politikai szabadság lényegének tekintik. Két nagy hiányossága van azonban: az egyéni választóknak kevés esélyük van arra, hogy változtassanak a dolgokon, és arra is erősen ösztönzik őket, hogy ne tájékozódjanak a szóban forgó kérdésekről. A "lábbal szavazás" azonban elkerüli mindkét buktatót, és szélesebb választási lehetőséget kínál. A Szabadon mozogni című könyvében Ilya Somin elmagyarázza, hogy a gyalogos szavazás lehetőségeinek kiszélesítése hogyan növelheti nagymértékben a politikai szabadságot emberek millióinak világszerte.
Az emberek a lábukkal szavazhatnak azáltal, hogy döntést hoznak arról, hogy bevándoroljanak-e, hol éljenek egy szövetségi rendszeren belül, és mit vásároljanak vagy támogassanak a magánszektorban. Ezt a három területet ritkán vizsgálják együtt, de Somin elmagyarázza, hogy milyen jelentős közös erényekkel rendelkeznek, és kölcsönösen erősíthetik egymást. Azt állítja, hogy a gyalogos szavazás minden formáját ki kell terjeszteni, és bemutatja, hogy mind a hazai alkotmányok, mind a nemzetközi jog hogyan alakítható úgy, hogy növelje a gyalogos szavazás lehetőségeit, miközben enyhíti a lehetséges hátrányokat.
Somin számos, a migrációs jogok kiterjesztésével szembeni általános ellenvetéssel foglalkozik, többek között azzal, hogy az őslakosok "önrendelkezése" megköveteli, hogy hatalmat kapjanak a migránsok kizárására, valamint azzal, hogy a migrációnak valószínűleg káros mellékhatásai lesznek, például a politikai intézmények aláásása, a jóléti állam túlterhelése, a bűnözés és a terrorizmus növekedése, valamint a nemkívánatos kulturális értékek elterjedése. Bár ezek az ellenvetések általában a nemzetközi migrációval szemben hangzanak el, Somin bemutatja, hogy az ilyen elméletek melletti következetes elkötelezettség hogyan indokolná a belföldi mozgásszabadság szigorú korlátozását is. Ez a következtetés további ok arra, hogy szkeptikusan viszonyuljunk a kirekesztés ezen indokaihoz. Azáltal, hogy szisztematikusan érvel egy nyitottabb világ mellett, a Free to Move kihívást jelent a hagyományos bölcsességgel szemben mind a bal-, mind a jobboldalon.
