Szentírási elmélkedések a történelemről

Olvasói vélemények

K. J. Popma „Szentírási elmélkedések a történelemről” című könyve kálvinista szemléletet nyújt a történelemről, hangsúlyozva a történelem egységét, mint egyetlen elbeszélést, amelyben hívők és hitehagyottak egyaránt részt vesznek. A szerző mindvégig mély meglátásokat tár elénk, arra bátorítva az olvasót, hogy földi feladatait Isten tervének tágabb összefüggésében lássa, bár a szöveg időnként sűrű és elvont lehet. Néhány olvasónak nehézséget okozhat Popma történelmi szemlélete, amely mintha háttérbe szorítaná az Istennel való személyes kapcsolatokat és az ószövetségi korszak összetettségét.

⬤ Nagyszerű bibliai meglátásokat nyújt a történelemről, és hangsúlyozza a történelem mint egyetlen elbeszélés egységét.
⬤ Mélyreható és gyakorlatias elmélkedéseket kínál, amelyek jelentős „Aha!” pillanatokhoz vezethetnek az olvasók számára.
⬤ Az utolsó rész értékes összefoglalókat tartalmaz, és kijavítja a történelemmel kapcsolatos gyakori félreértéseket.
⬤ A könyv fordítása jól sikerült, ami a sűrű tartalom ellenére is hozzáférhetővé teszi a könyvet.

⬤ A könyv nehezen olvasható, az elvont vagy technikai részek összezavarhatnak egyes olvasókat.
⬤ Az, hogy Popma a történelemre összpontosít, elhomályosíthatja a hívők Istennel való bensőséges, családi kapcsolatát.
⬤ Egyes állítások, különösen az ó- és újszövetségi korszakok közötti ellentétet illetően, túlságosan leegyszerűsítettnek vagy erőltetettnek tűnhetnek.
⬤ Bizonyos spekulatív állítások zavarba ejthetik vagy meggyőződés nélkül hagyhatják az olvasót.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Scriptural Reflections on History

Könyv tartalma:

K. J. Popma, a klasszikus nyelvek tanára és a groningeni és utrechti egyetemek református filozófia szakos professzora a második világháború nehéz időszakában írta könyvét. A mű a Szentírásban gyökerező történelemfilozófiát vázol fel, és komolyan veszi a Szentírás által nyújtott beszámolót, anélkül, hogy annak történelmi jellegét megszüntetné, akár üzenete spiritualizálásával, akár a tudományra való hivatkozással aláásná. A Szentírás elbeszéléséből merít: a teremtés és a bűnbeesés, Bábel tornya, Ábrahám és Izrael, Dániel négy birodalma, valamint a világtörténelem legfőbb megosztottsága, Krisztus eljövetele.

Popma friss és kihívást jelentő megközelítése a történelemnek a Herman Dooyeweerddel kapcsolatba hozható kálvinista filozófia perspektíváját használja fel, de mindezt Popma egyedi és sajátos módon teszi, és olyan stílusban, amely meghazudtolja az alapjául szolgáló tanultságot. Nem is kell különösebben ismerni Dooyeweerd filozófiájának sajátosságait ahhoz, hogy valaki profitáljon belőle. Ugyanakkor különösen fontos a történelem és a teológia kapcsolata - "az a kutató, aki soha nem kukkantott be a teológia műhelyébe, mindig is botcsináltabb lesz" (85. o.).

A történelem egység és folytonosság - a szent és a világi, az üdvösségtörténet és a világi történelem, az itt és a túlvilág között. Nem ér véget a halottak feltámadásával sem. "Földi feladatunk folytatódik, először a mennyei feladatunkban, jelenleg az új földön való feladatunkban. Nem igaz tehát, hogy földi feladatunk véget ér. Mert a menny és a föld összetartozik, és feladatunk soha nem ér véget" (116. o.). A történelem tehát nem az örökkévalóságtól elszakított valami, hanem az örökkévalóságban folytatódik. Egység van ég és föld között, a kultúra itt és most és a túlvilági megújult teremtésben való élet között.

E könyv célja, hogy rámutasson az Isten által épített struktúra pompájára, a történelem egységére és menetére. Aki megtanul látni valamit ebből a ragyogásból, az égő érdeklődést fog táplálni az iránt, ami megtörtént, ami még mindig történik és ami történni fog. Semmitől sem fog annyira félni, mint attól a veszélytől, hogy bezárja magát egy olyan szellemi börtönbe, amely lehetetlenné teszi a valódi történelem meglátását, még akkor is, ha egy ilyen börtön a legszebb feliratokat viseli a bejárata felett, és kényelmesen, sőt fényűzően van berendezve. Nem fog elkeseredni akkor sem, amikor felfedezi, hogy a történelem tele van igazságtalansággal. Mert tudja, hogy akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra, azok megelégednek (133. o.).