Szentírási elmélkedések a történelemről

Olvasói vélemények

K. J. Popma „Scriptural Reflections on History” című írása kálvinista szemléletet nyújt a történelemről, hangsúlyozva a történelem egységét és az ember szerepét a történelemben. Bár tele van mély meglátásokkal és gyakorlati alkalmazásokkal, a könyv sűrű és időnként spekulatív lehet, ami kritikus olvasást igényel a hallgatóságtól.

A könyv nagyszerű bibliai meglátásokat nyújt a történelemről, egységes történelemszemléletet mutat be, és felnyitja az olvasók szemét történelmi feladataik jelentőségére. Popma elmélkedései gyakran egyszerre mélyrehatóak és gyakorlatban is alkalmazhatóak, számos „Aha!” pillanathoz vezetnek. A fordítás olvasmányos, és értékes gyöngyszemeket tartalmaz a Szentírás megértéséhez.

Az olvasmány sűrű és technikai jellegű lehet, néhány elvont részlettel, amelyek nem minden olvasó számára találnak visszhangra. Popma történelmi szemlélete néha túlzottan leegyszerűsíti az összetett bibliai jellemzéseket, és lekicsinyelheti az ember és Isten közötti személyes kapcsolatot. Emellett egyes állítások, például az ó- és újszövetségi korszakokra vonatkozó következtetések túlságosan radikálisnak vagy spekulatívnak tűnhetnek.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Scriptural Reflections on History

Könyv tartalma:

K. J. Popma, a klasszikus nyelvek tanára és a groningeni és utrechti egyetemek református filozófia szakos professzora a második világháború nehéz időszakában írta könyvét. A mű a Szentírásban gyökerező történelemfilozófiát vázol fel, és komolyan veszi a Szentírás által nyújtott beszámolót, anélkül, hogy annak történelmi jellegét megszüntetné, akár üzenete spiritualizálásával, akár a tudományra való hivatkozással aláásná. A Szentírás elbeszéléséből merít: a teremtés és a bűnbeesés, Bábel tornya, Ábrahám és Izrael, Dániel négy birodalma, valamint a világtörténelem legfőbb megosztottsága, Krisztus eljövetele.

Popma friss és kihívást jelentő megközelítése a történelemnek a Herman Dooyeweerddel kapcsolatba hozható kálvinista filozófia perspektíváját használja fel, de mindezt Popma egyedi és sajátos módon teszi, és olyan stílusban, amely meghazudtolja az alapjául szolgáló tanultságot. Nem is kell különösebben ismerni Dooyeweerd filozófiájának sajátosságait ahhoz, hogy valaki profitáljon belőle. Ugyanakkor különösen fontos a történelem és a teológia kapcsolata - "az a kutató, aki soha nem kukkantott be a teológia műhelyébe, mindig is botcsináltabb lesz" (85. o.).

A történelem egység és folytonosság - a szent és a világi, az üdvösségtörténet és a világi történelem, az itt és a túlvilág között. Nem ér véget a halottak feltámadásával sem. "Földi feladatunk folytatódik, először a mennyei feladatunkban, jelenleg az új földön való feladatunkban. Nem igaz tehát, hogy földi feladatunk véget ér. Mert a menny és a föld összetartozik, és feladatunk soha nem ér véget" (116. o.). A történelem tehát nem az örökkévalóságtól elszakadt valami, hanem az örökkévalóságban folytatódik. Egység van ég és föld között, a kultúra itt és most és a túlvilági megújult teremtésben való élet között.

E könyv célja, hogy rámutasson az Isten által épített struktúra pompájára, a történelem egységére és menetére. Aki megtanul látni valamit ebből a ragyogásból, az égő érdeklődést fog táplálni az iránt, ami megtörtént, ami még mindig történik és ami történni fog. Semmitől sem fog annyira félni, mint attól a veszélytől, hogy bezárja magát egy olyan szellemi börtönbe, amely lehetetlenné teszi a valódi történelem meglátását, még akkor is, ha egy ilyen börtön a legszebb feliratokat viseli a bejárata felett, és kényelmesen, sőt fényűzően van berendezve. Nem fog elkeseredni akkor sem, amikor felfedezi, hogy a történelem tele van igazságtalansággal. Mert tudja, hogy akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra, azok megelégednek (133. o.).