Eredeti címe:
Singularity: Politics and Poetics
Könyv tartalma:
A szingularitás fogalmának és annak a politikára, a teológiára, a közgazdaságtanra, a pszichoanalízisre és az irodalomra gyakorolt hatásának befolyásos gondolkodója
A kritikai elméletben, a német és összehasonlító irodalomban vagy a médiatudományokban jártas olvasók számára Samuel Weber új könyve nélkülözhetetlen olvasmány. A szingularitás sem kivétel ez alól. A két évtized esszéit összegyűjtő mű a szingularitás meglepő következményeire és az egyénhez való történelmi viszonyára összpontosít a politikában, a teológiában, a közgazdaságtanban, a pszichoanalízisben és az irodalomban. Bár a szingularitás már régóta kulcsszó az irodalomtudományban és a filozófiában, még soha nem vizsgálták úgy, mint ebben a könyvben, amely a szingularitást mint „aporetikus” fogalmat különbözteti meg az individualitástól, amellyel történelmileg szorosan összefügg.
Az egyes számról beszélni vagy írni problematikus, állítja Weber, mivel ha egyszer már beszélünk róla, akkor már nem szigorúan egyes szám. Walter Benjamin megfigyelte, hogy a szingularitás és az ismétlődés egymást feltételezik. Ez a megközelítés határozza meg a Szingularitás című kötet esszéit. Weber megjegyzi, hogy a szingularitást az különbözteti meg az egyeditől, hogy nem lehet közvetlenül érzékelni, hanem inkább érzéseken keresztül tapasztalható, amelyek függnek a megismeréstől, de túl is lépnek rajta. A megismerésnek és az affektusnak ez az egymásra utaltsága a politikában, a közgazdaságtanban és a teológiában éppúgy megjelenik, mint a poétikában. A politikai gyakorlatot és elméletét is az a kísérlet uralta, hogy a szingularitást az egyéniség fogalmának alárendelve domesztikálja. Weber szerint ez a politikai tendencia az általa „monoteológiai identitásparadigmának” nevezett, az egyedi és kizárólagos Teremtő-Isten eszméjéből származó gondolatból merít támogatást.
A nyugati modernitással általában összefüggésbe hozott "szekuláris" tendenciák ellenére ez a paradigma ma is tájékoztatja és befolyásolja a politikai és gazdasági gyakorlatot, gyakran önpusztító tendenciákat mutatva. Ezzel szemben Weber H lderlin, Nietzsche és Kafka irodalmi írásait olyan példamutató gyakorlatokként olvassa, amelyek a szingularitást nem fikcióként, hanem súrlódásként helyezik játékba, leleplezve a bevett konvenciók magától értetődő voltát, mint olyan kihívásokra és problémákra adott válaszokat, amelyeket gyakran inkább elfednek vagy figyelmen kívül hagynak.
