Szinkronicitás: Egy akauzális összekötő elv. (C. G. Jung összegyűjtött műveinek 8. kötetéből)

Olvasói vélemények

Carl Jung „Szinkronicitás” című könyve az ok-okozati összefüggések nélkül előforduló, értelmes egybeesések fogalmát vizsgálja, amelyek az események közötti mélyebb, akauzális kapcsolatra utalnak. Az olvasók intellektuálisan izgalmasnak találják az esszét, amely a parapszichológia, az asztrológia és az emberi tudat feltárásának témáiba merül el. Míg sokan értékelik a szöveg éleslátó jellegét, mások kritizálják annak sűrűségét és összetettségét, gyakran fárasztónak vagy nehezen érthetőnek tartják.

A könyv jól megalapozott, meggyőző bizonyítékokkal szolgál, és lenyűgözően vizsgálja az értelmes véletleneket. Az olvasók nagyra értékelik Jungnak a szinkronicitásnak a taoizmussal és a kvantumfizikával való kapcsolatát, valamint a pszichokinézisről és az ESP-ről szóló értekezéseit. Elismerten jelentős mű, amely megkérdőjelezi az ok-okozati összefüggésekről alkotott hagyományos elképzeléseket, és kreatív és szabad gondolkodásra ösztönöz.

Sok olvasó az írásmódot sűrűnek, a fogalmakat pedig kihívást jelentőnek találja, ami egyeseket arra késztet, hogy a művet unalmasnak vagy zavarosnak bélyegezzék. A kritikusok szerint hiányzik belőle az áttekinthetőség, és azt sugallják, hogy a szélesebb közönséget talán nem vonzza hatékonyan. Néhány kritika megemlíti, hogy a Jung által bemutatott tudományos érvek bizonytalannak vagy elavultnak tűnhetnek.

(146 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Synchronicity: An Acausal Connecting Principle. (from Vol. 8. of the Collected Works of C. G. Jung)

Könyv tartalma:

Jungot már pályafutása korai szakaszától kezdve foglalkoztatták a véletlenek, különösen azok a meglepő egybeesések, amelyeket a tudományos racionalitás nem tudott megfelelően megmagyarázni. Ezeket az elképzeléseket még az első világháború előtt megvitatta Albert Einsteinnel, de a "szinkronicitás" kifejezést először egy 1930-as előadásában használta, utalva az I Ching megismeréséből származó szokatlan pszichológiai felismerésekre.

A Nobel-díjas fizikussal, Wolfgang Paulival folytatott hosszú levelezés és barátság ösztönözte Jung szinkronicitással kapcsolatos gondolatainak végső, kiforrott kifejtését, amelyet eredetileg 1952-ben tett közzé, és amelyet itt közlünk. Ez az esszé - gazdag történelmi és kortárs anyaggal együtt - leír egy asztrológiai kísérletet, amelyet Jung végzett elméletének tesztelésére.

A szinkronicitás feltárja Jungnak a pszichikai jelenségek széles skálájával kapcsolatos kutatásainak teljes terjedelmét. Jung klasszikus művének e papírkötéses kiadása Sonu Shamdasani, a University College London Jung-történetének Philemon professzora új előszavát tartalmazza.