Sonette
A szeretet kis istene szunnyadt, mellette feküdt szíve izzó tüze.
De nimfák, kik lemondtak a forró indulatról, Ide csúsztak, s a legszebbnek tiszta kezéből, Elvették tőle a fáklyát, mely sok hűséges szívet lánggal átjárta, A király, ki a vágyakozás birodalmát uralja, Aludt, meghódította a szűz keze. Ő oltja ki az izzást A leghűvösebb kútban, A szerelem lángja örök forróságot ad, Fürdőt és hasznos orvosságot Ward belőle, a betegnek.
Gröls klasszikusai (edition Werke Der Weltliteratur)
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)