Sonette
A szeretet kis istene szunnyadt, mellette feküdt szíve izzó tüze.
De nimfák, kik lemondtak a forró indulatról, Ide csúsztak, s a legszebbnek tiszta kezéből, Elvették tőle a fáklyát, mely sok hűséges szívet lánggal átjárta, A király, ki a vágyakozás birodalmát uralja, Aludt, meghódította a szűz keze. Ő oltja ki az izzást A leghűvösebb kútban, A szerelem lángja örök forróságot ad, Fürdőt és hasznos orvosságot Ward belőle, a betegnek.
Gröls klasszikusai (edition Werke Der Weltliteratur)
