Értékelés:
A „The Gadfly” kritikái a mélységes csodálat és a jelentős kritika keverékét tükrözik. Ethel Lilian Voynich könyvét klasszikusnak nevezik, és dicsérik érzelmi mélysége, lebilincselő elbeszélése és lebilincselő karakterei miatt. Néhány olvasó azonban problémákat talált az írásmóddal és a tempóval kapcsolatban, amatőrnek és helyenként összefüggéstelennek minősítve azt. Míg egyes olvasók körében, különösen Európában, nagy visszhangot vált ki, az Egyesült Államokban mások úgy találták, hogy a könyvből hiányzik a kortárs aktualitás és az érzelmi hatás.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és mélyreható elbeszélés, amely mély rezonanciát vált ki az olvasókból.
⬤ Gazdag jellemfejlődés és érzelmi összetettség.
⬤ Gyakran tartják az irodalom klasszikusának, amelyet érdemes elolvasni.
⬤ A szerelem és a forradalom témái iránt érdeklődőknek kifejezetten ajánlott.
⬤ Gyönyörűen tükrözi a történelmi kontextust és a küzdelmeket.
⬤ A Sosztakovics által komponált filmzene vonzó réteggel gazdagítja a teljes élményt.
⬤ Néhányan amatőrnek és összefüggéstelennek találták az írásmódot.
⬤ Problémák a tempóval, a karaktereknek túl sokáig tart kifejezni az érzelmeiket.
⬤ Néhány olvasó a kevésbé klasszikusok egyikének tartja.
⬤ A karakterek nem tűnnek szimpatikusnak vagy idegesítőnek.
⬤ A könyvet a mai közönség számára kevésbé átélhetőnek vagy hatásosnak tartják.
⬤ Egyes kiadások problémásak lehetnek, például illegálisan nyomtatták őket.
(71 olvasói vélemény alapján)
A Gadfly Ethel Lilian Voynich regénye, amely az 1840-es évek Olaszországában játszódik, az osztrák uralom alatt, a viharos lázadások és felkelések idején. A történet középpontjában a főhős, Arthur Burton, mint az ifjúsági mozgalom tagja és ellenfele, Padre Montanelli élete áll. A történeten egyúttal végigvonul egy szál Arthur és szerelme, Gemma tragikus kapcsolatának szála is. A történet a hitről, a kiábrándulásról, a forradalomról, a romantikáról és a hősiességről szól.
Ethel Lilian Voynich, (1864. május 11. - 1960. július 27.) angol regényíró és zenész, számos forradalmi ügy támogatója volt. Apja a híres matematikus, George Boole volt. Édesanyja Mary Everest feminista filozófus volt, George Everest unokahúga, a 20. század eleji Crank című folyóirat szerzője. 1893-ban feleségül ment Wilfrid Michael Voynich forradalmárhoz, antikváriushoz és bibliofilhoz, a Voynich-kézirat névadójához.
Legismertebb regénye a The Gadfly című regénye, amely először 1897-ben jelent meg az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, és egy nemzetközi forradalmár olaszországi küzdelmeiről szól. Ez a regény a Szovjetunióban nagyon népszerű volt, ott bestseller és kötelező olvasmány volt, és ideológiailag hasznosnak tartották; hasonló okokból a regény a Kínai Népköztársaságban is népszerű volt. Voynich haláláig a Szovjetunióban A szöcske becslések szerint 2 500 000 példányban kelt el, és 1928-ban (Krazana) és 1955-ben film is készült belőle.
Robin Bruce Lockhart történész szerint Sidney Reilly - egy orosz származású kalandor és a brit titkosszolgálat titkos ügynöke - 1895-ben Londonban találkozott Ethel Voynich-csal. Ethel Voynich nemcsak a késő viktoriánus irodalmi élet, hanem az orosz migráns körök jelentős alakja is volt. Lockhart, aki szintén a brit titkosszolgálat ügynöke volt, azt állítja, hogy Reilly és Voynich szexuális kapcsolatba kerültek, és együtt utaztak Olaszországba. E festői utazás során Reilly nyilvánvalóan "felfedte lelkét szeretőjének", és elmesélte neki különös oroszországi ifjúságának történetét. Rövid viszonyuk befejezése után Voynich 1897-ben kiadta A szöcske című regényét, amelynek főszereplője, Arthur Burton állítólag Sidney Reilly saját korai életén alapult. Andrew Cook, Reilly neves életrajzírója azonban vitatja Lockhart verzióját, és ehelyett azt állítja, hogy Reilly talán Voynich radikális, migránsbarát tevékenységéről tájékoztatta William Melville-t, a Metropolitan Police Special Branch (a fővárosi rendőrség különleges osztályának) munkatársát. (wikipedia.org)
