The Gadfly

Olvasói vélemények

A „The Gadfly”-ról szóló kritikák a legkülönbözőbb véleményeket tartalmazzák, egyes olvasók szerint időtlen klasszikus, mély érzelmi és politikai témákkal teli mű, míg mások szerint hibás történet, leegyszerűsítő írói megoldásokkal. Sokan dicsérik Ethel Lilian Voynich jellemfejlődését és a könyv lebilincselő jellegét, de a kritikák középpontjában az elavult stílus és a vélt összefüggéstelenség áll.

Sok olvasó úgy találta, hogy a „The Gadfly” egy lebilincselően lebilincselő olvasmány, gazdag elbeszéléssel és érzelmi mélységgel. A karakterek íveit dicsérték, különösen a szerelem, az árulás és a politikai lázadás témáihoz való kapcsolódásuk miatt. A könyvet klasszikusnak tartják, amely társadalmi és politikai eszméket feszeget, és egyes olvasóknak átformáló élményt jelentett az olvasása. Kiemelték gyönyörű prózája és az emberi körülményekről szóló hatásos mögöttes üzenetek miatt.

A könyv kritikusai több problémára is rámutatnak, mint például az amatőr írói minőség, a történetvezetés összefüggéstelensége és a lassú tempó, ami ronthat az olvasás élményén. Egyesek szerint a szereplők nem voltak meggyőzőek, vagy túlságosan dicsérték őket, anélkül, hogy a szövegben megfelelő bizonyítékokat találtak volna. Mások inkább fantáziaként, mint komoly történelmi elbeszélésként említették, és a forradalomról alkotott elavult nézetei és a karakterek szimpátiája nem minden olvasóval talált visszhangra. A hangoskönyvváltozat rossz kritikákat kapott a narráció minősége miatt.

(71 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Gadfly ír származású brit írónő, Ethel Voynich 1897-ben (Egyesült Államok, június; Nagy-Britannia, ugyanazon év szeptembere) megjelent regénye, amely az 1840-es évek Olaszországában játszódik, az Ausztria uralma alatt, a viharos lázadások és felkelések idején. A történet középpontjában a főhős, Arthur Burton élete áll. A történeten egyúttal végigvonul Arthur és szerelme, Gemma tragikus kapcsolatának szála is. A történet a hitről, a kiábrándulásról, a forradalomról, a romantikáról és a hősiességről szól.

Az olasz Risorgimento idején játszódó könyv elsősorban a forradalom és a forradalmárok kultúrájával foglalkozik. Arthur, a névadó Gadfly, a tragikus romantikus hős megtestesítője, aki felnőtté válik, és visszatér az elhagyatottságból, hogy felfedezze valódi helyzetét a világban, és harcoljon a jelenlegi világ igazságtalanságai ellen. Az olaszországi táj, különösen az Alpok, áthatja a könyvet, a gyakran buja tájleírások közvetítik a szereplők gondolatait és hangulatát.

Mivel a könyv központi témája az igazi forradalmár természete, a vallásról és a lázadásról szóló elmélkedések ideológiailag megfelelőnek és sikeresnek bizonyultak. A Szélhámos kivételesen népszerű volt a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és Iránban, és nagy kulturális hatást gyakorolt. A Szovjetunióban A szöcske kötelező olvasmány volt, és a bestsellerek élén állt; sőt, Voynich haláláig a becslések szerint csak a Szovjetunióban 2 500 000 példányban kelt el a Szöcske. Voynich nem tudott a regény népszerűségéről, és nem is kapott jogdíjat, amíg 1955-ben egy diplomata meg nem látogatta. Kínában több kiadó is lefordította a könyvet, és egyikük (China Youth Press) több mint 2 050 000 példányban adta el. A kínai-szovjet szakadás után azonban betiltották. Peadar O'Donnell ír ír író felidézi, hogy a regény népszerű volt a Mountjoy börtönben raboskodó republikánusok körében az ír polgárháború idején.

Az orosz zeneszerző, Mihail Zsukov a könyvből operát készített A szöcske (Овод, 1928) címmel. Alekszandr Faintsimmer szovjet rendező 1955-ben azonos című filmet (oroszul: Ovod) készített a regényből, amelyhez Dmitrij Sosztakovics írta a zenét. A Szárnyas szvit Sosztakovics partitúrájából válogatott részleteket dolgozott fel Levon Atovmian zeneszerző. Egy második operát, A szöcske címűt Antonio Spadavecchia szovjet zeneszerző komponálta.

Olaszországban viszont, ahol a cselekmény az olasz egyesítés idején játszódik, a regényt teljesen elhanyagolták: csak 1956-ban fordították le olaszra, és soha nem adták ki újra: Il figlio del cardinale (szó szerint: A bíboros fia). 2013-ban jelent meg egy új kiadás, amely ugyanazt a címet viseli. (wikipedia.org)