"A leggyötrőbb kínok következtek: csontok csikorgása, halálos émelygés és a lélek olyan borzalma, amelyet sem a születés, sem a halál óráján nem lehet felülmúlni. Aztán ezek a gyötrelmek gyorsan csillapodni kezdtek, és magamhoz tértem, mintha egy nagy betegségből jöttem volna ki. Valami különös volt az érzéseimben, valami leírhatatlanul új, és éppen újdonsága miatt hihetetlenül édes. Fiatalabbnak, könnyebbnek, boldogabbnak éreztem magam testemben.
Belül mámorító vakmerőség tudatosult bennem, a képzeletemben malomfutamként futó, rendezetlen érzéki képek áramlása, a kötelékek kötelékeinek feloldása, a lélek ismeretlen, de nem ártatlan szabadsága. Az új élet első lélegzetvételénél tudtam magamról, hogy gonoszabb, tízszer gonoszabb, eredeti gonoszságom eladott rabszolgája vagyok.
És ez a gondolat abban a pillanatban úgy feszített és gyönyörködtetett, mint a bor. Kinyújtottam a kezem, ujjongva e friss érzések frissességében.
És eközben hirtelen tudatára ébredtem, hogy elvesztettem a statúrámat..... ".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)