Three Soldiers by John Dos Passos, Fiction, Classics, Literary, War & Military, Irodalom, Háború és katonaság

Olvasói vélemények

John Dos Passos „Három katona” című könyve sokoldalú képet nyújt az első világháború alatti és utáni katonai életről, a katonai rendszerrel és a személyes konfliktusokkal megbirkózó katonák tapasztalataira összpontosítva. Míg egyesek dicsérik a leíró nyelvezetet és az olyan témák mélyreható feltárását, mint a háború és az elnyomás hiábavalósága, mások kritizálják a szerkezetet, a tempót és a jellemzést, és úgy találják, hogy a könyv nagy része összefüggéstelen, és hiányoznak belőle a meggyőző cselekményelemek.

⬤ Gazdag leíró nyelvezet, amely szemléletesen ábrázolja a környezetet és a szereplőket.
⬤ Az olyan témák mélyreható feltárása, mint a személyes konfliktusok, a kiábrándultság és a katonai élet természete.
⬤ Magával ragadó párbeszédek, amelyek valósághűvé teszik a történetet.
⬤ Betekintés a katonák életébe és küzdelmeibe, ami erősen tükrözi az első világháború utáni nemzedék érzését.

⬤ Problémák a tempóval, olyan részek, amelyek hosszúnak és vontatottnak tűnnek, elegendő cselekmény nélkül.
⬤ A karakterek gyakran irreálisnak vagy túlságosan ideologikusnak tűnnek, ami megnehezíti az olvasók számára, hogy kapcsolatot teremtsenek velük.
⬤ A koherens és meggyőző cselekmény hiánya, ami miatt az elbeszélés szétesőnek tűnik.
⬤ Kevés harci jelenet, ami csalódást okozhat a több akciót váró olvasóknak.

(54 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Three Soldiers by John Dos Passos, Fiction, Classics, Literary, War & Military

Könyv tartalma:

H. L.

Mencken, aki akkoriban elsősorban amerikai irodalomkritikusként tevékenykedett, a The Smart Set oldalain méltatta a könyvet: "Amíg a Három katona nem merül feledésbe, és a képzelet el nem éri elkerülhetetlen győzelmét a tények felett, addig az Egyesült Államokban nem lehet háborús történetet írni anélkül, hogy kihívóan ne hasonlítanák össze vele - és nincs olyan történet, amely kevésbé aprólékosan igaz, és nem állja meg a helyét. Egyetlen csapásra eltüntette a romantika és a fecsegés óceánjait. Megváltoztatta a háborúról alkotott amerikai vélemény egész hangnemét; még a háború tényleges veteránjainak visszaemlékezéseit is megváltoztatta.

Ők kétségtelenül lényegében azt látták, amit Dos Passos látott, de csak az ő bátor realizmusa segítette őket abban, hogy emlékeiket megszabadítsa az uralkodó beskatulyázástól és érzelgősségtől.".

"Hát nem tudod, hogy nem szabad a túladagolt ingedben aludni? Vedd le." "Igen, uram." "Mi a neved? " A férfi felnézett, pislogott, túlságosan kábult volt ahhoz, hogy megszólaljon. "Nem tudja a saját nevét, mi? " - mondta a tiszt, vadul bámulva a férfira, szűkszavú hangját ostorként használva.

-- "Gyorsan, vegye le az ingét és a nadrágját, és feküdjön vissza az ágyába." A napszámos tiszt továbbindult, hol egyik, hol másik irányba villogtatva a lámpáját, miközben éjféltájt átvizsgálta a barakkot. Ismét intenzív sötétség, és a mélyen alvó, mélyen lélegző, horkoló emberek hangja. Fuselli álomba merülve hallotta, ahogy a mellette ülő férfi monoton, egyenletes suttogással káromkodik, időnként meg-megállva, hogy újabb mocskokra, újabb szóösszetételekre gondoljon, káromkodik tehetetlen dühét, és káromkodásának monoton ismétlésével nyugtatja magát álomba.

Nem sokkal később Fuselli fojtott rémkiáltással ébredt. Azt álmodta, hogy állon vágta az O. D.-t, kitört a korsóból, és lihegve, botladozva, elesve futott, miközben az őrségben lévő század üldözte egy kis kiszáradt facsemetékkel szegélyezett sugárúton, egyre csak közeledett felé, miközben a tisztek fémes hangon, mint a puskák ravaszának kattogása, parancsokat kiabáltak, így biztos volt, hogy elkapják, biztos, hogy lelövik.

Egész testében megrázta magát, lerázta magáról a rémálmot, mint a kutya a vizet, és a takarójába bújva újra elaludt.