Tristessa: Az 1960-as kiadás fakszimiléje

Olvasói vélemények

Jack Kerouac „Tristessa” című regényéről szóló kritikák vegyes képet mutatnak: kiemelik a regény egyedi írói stílusát és a mexikói alvilág megidéző leírásait, ugyanakkor megjegyzik, hogy a regényt nehéz követni, és a szerző prózája elkalandozó. Míg egyes olvasók mély értelmet és érzelmi visszhangot találnak a műben, mások úgy érzik, hogy unalmas és nincs benne lebilincselő történet.

A könyv gazdag, költői prózája megragadja a mexikói alvilág lényegét és az emberi kapcsolatok összetettségét. Sok kritikus elismerően nyilatkozik Kerouac azon képességéről, hogy mély érzéseket tud kifejezni, és élénk képeket tud alkotni a karaktereiről és a helyszínekről. Az olvasók nagyra értékelik a könyvet önvizsgálatáért, valamint a szerelemről, a szenvedésről és a függőségről való elmélkedéséért.

Több kritikus bírálja, hogy a könyvből hiányzik a koherens elbeszélés, és nehéz követni a kanyargós stílusát. Néhányan unalmas olvasmánynak találták, megjegyezve, hogy hosszabbnak érezték a tényleges terjedelménél és rosszul összpontosított. Ezenfelül a könyv hirtelen befejezése és összefüggéstelen folyamata néhány olvasó számára csalódást okozott.

(54 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Tristessa: Facsimile of 1960 Edition

Könyv tartalma:

Az 1960-as kiadás 2018-as újranyomása. Az eredeti kiadás teljes fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva. A Tristessa a Beat-generációs író, Jack Kerouac Mexikóvárosban játszódó novellája. Egy mexikói prostituálttal (a címszereplővel) való kapcsolatán alapul. A nő igazi neve Esperanza („remény” spanyolul) volt; Kerouac Tristessára változtatta a nevét („tristeza” spanyolul és portugálul szomorúságot jelent).

Allen Ginsberg a könyvről így írt: „... egy elbeszélő meditáció, amely egy tyúkot, egy kakast, egy galambot, egy macskát, egy kutyát, családi húst és egy elragadó, elragadtatott drogos hölgyet tanulmányoz”. A Tristessa-ban Kerouac megkísérli felvázolni az olvasó számára a csendes transzcendencia képét a mozgalmas és néha veszélyes körülmények között. Tristessa morfiumfüggőségének és elszegényedett életének krónikáját szent szépségének és ártatlanságának elemeivel átszőtt leírásokban örökíti meg.

A regény elején Kerouac megpróbálja közölni buddhista hitét. Ezek a meggyőződések metaforaként keverednek bele az ismeretlen kultúrába és nyelvbe, amelyet Kerouac megpróbál megragadni, és amelyhez a történetben kapcsolódni próbál. Az olvasó első reakciója, amelyet Tristessa elszegényedett, marginalizált életéről és függőségének önpusztító természetéről kaphat, ellentétben áll Kerouac leírásainak szépségével.