Tudjuk, amit tudunk: A tudás átadása: Az ősi bölcsességtől a modern mágiáig

Olvasói vélemények

Összességében a Simon Winchester által írt „Tudjuk, amit tudunk” a tudás történetének és átadásának lenyűgöző, anekdotákkal és történetmeséléssel átszőtt feltárása. Míg sok olvasó értékeli a mélységét és szélességét, egyesek számára a szervezés és a terjedelem túlságosan nehézkes, vagy az írás időnként fárasztó. A könyv fontos kérdéseket vet fel a tudás természetéről a technológia korában, különösen a mesterséges intelligenciával és a bölcsességgel kapcsolatban.

⬤ Rendkívül informatív és magával ragadó írói stílus.
⬤ A tudásátadással kapcsolatos történelmi és kortárs témák széles skáláját öleli fel.
⬤ Anekdotákban és részletekben gazdag, ami élvezetessé teszi a mélyreható feltárást kedvelő olvasók számára.
⬤ Elgondolkodtat a tanulás és a bölcsesség jövőjéről a technológia és a mesterséges intelligencia összefüggésében.

⬤ Egyes olvasók a könyv terjedelmes témája miatt túlterhelőnek találják.
⬤ Az időnkénti kitérők és hosszadalmas magyarázatok rontják az olvasás élményét.
⬤ Néhány politikai célzás és elfogultság nem minden olvasó számára lesz szimpatikus.
⬤ A szervezés és a fő mondanivaló egyértelműsége időnként nem egyértelmű.

(46 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Knowing What We Know: The Transmission of Knowledge: From Ancient Wisdom to Modern Magic

Könyv tartalma:

Az első enciklopédia megalkotásától a Wikipédiáig, az ókori múzeumoktól a modern óvodai osztályokig - ez Simon Winchester díjnyertes író briliáns és átfogó áttekintése arról, hogy az emberek hogyan szerzik meg, tartják meg és adják tovább az információkat és adatokat, és hogyan változtatja meg a technológia az életünket és az elménket.

Az internet megjelenésével bármilyen téma, amiről tudni akarunk, azonnal elérhető egy okostelefon gombnyomásra. Ha ennyi tudás áll rendelkezésünkre, mi marad az agyunknak? Egy olyan időszakban, amikor úgy tűnik, hogy minden értéket elveszítünk a tudás gondolatából - nincs szükség matematikára, térképolvasásra, memorizálásra -, vajon a gondolkodási képességünket kockáztatjuk? Ahogy kiürítjük az elménket, egy nap képtelenek leszünk a gondolkodásra?

E kérdésekkel foglalkozva Simon Winchester azt vizsgálja, hogy az emberek hogyan szerezték, tárolták és terjesztették a tudást. Olyan tudományágakat vizsgál meg, mint az oktatás, az újságírás, az enciklopédia-alkotás, a múzeumi kurátori munka, a fotózás és a műsorszórás, és a tudás terjesztésének egész sorát tekinti át - a babiloni ékírásos írásoktól a mesterséges intelligencia gépi zsenialitásáig, Gutenberg, a Google és a Wikipedia révén a Mundanaeum hatalmas viktoriánus gyűjteményéig, amely minden valaha ismert dolog gyűjteménye, és amelyet jelenleg egy észak-belgiumi nyirkos pincében tárolnak.

A különös és lenyűgöző részletekkel tarkított Tudjuk, amit tudunk a tanulás és az emberi elme mélyére ás. Winchester e lenyűgöző túra során arra kényszerít bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, mivé válik a racionális ember. Mire jó ez a sok tudás, ha gondolkodáshiányhoz vezet? Mit ér az információ bölcsesség nélkül? Vajon Rene Descartes Cogito, ergo sum - "Gondolkodom, tehát vagyok", az emberi tudásnak a felvilágosodás óta széles körben elfogadott alapja - még mindig érvényes?

És milyen lesz a világ, ha senki sem bölcs benne?