Tündérország színpadra állítása: Folklór, gyermekszórakoztatás és a tizenkilencedik századi pantomimjáték

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Staging Fairyland: Folklore, Children's Entertainment, and Nineteenth-Century Pantomime

Könyv tartalma:

A XIX. századi Nagy-Britanniában a pantomim néven ismert látványos és rendkívül jövedelmező színházi forma a közös kulturális repertoár része volt, és a történetek közvetítésének jelentős médiuma. A pantomim produkciók, amelyek fergeteges, komikus és kissé pikánsak voltak, dinamikus kapcsolatban álltak a nyomtatott és anyagi kultúra különböző formáival. A népszerű meseszínház a folklórkutatás termelését és befogadását is olyan módon befolyásolta, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak. A Staging Fairyland: Folklore, Children's Entertainment, and Nineteenth-Century Pantomime (Folklór, gyermekszórakozás és a tizenkilencedik századi pantomim) című könyvében Jennifer Schacker visszaszerzi a színházi előadás helyét ebben a történelemben, és modellt dolgoz ki a narratív kultúrák intermediális és interdiszciplináris tanulmányozására.

Az egyes fejezeteket megszakító esettanulmányok a nyomtatott és az előadás, a tudomány és a populáris kultúra között mozognak. Schacker olyan jól ismert mesék pantomimprodukcióit vizsgálja, mint a Hamupipőke, a Piroska és a Jancsi és a paszuly, valamint olyanokat, amelyek népszerűsége már csökkent - például Daniel O'Rourke és A sárga törpe. Ezek a produkciók a megszemélyesítés, a keresztöltözködés, az irodalmi csalás, a maszkírozás és a jelmezek társadalmi gyakorlatának hagyományaira reflektálnak. Schacker nyomon követi a Lúdanyó és az Anyóka összetett történetét is, akiket gyakran a mesemondás és a színpadi mágia megtestesítőiként is szerepeltettek, és akik az elbeszélés különböző műfajain és a nyomtatott kultúra különböző formáin keresztül mozognak. Ezek a vizsgálatok a tündérmese uralkodó megközelítéseinek határait feszegetik a médiában. Azt is megmutatják, hogy a tündérmeséknek mint gyermekszórakoztatásnak a szemlélete gyakran elfedik a konkrét mesék összetett történetét és ideológiai hátterét.

A mesék történetének feltérképezése a korai folklorisztikáról és a mesékről való gondolkodásunk alapvető átalakítását igényli: a műfaji és ideológiai kérdésekhez való viszonyukat, de a múlt, a jelen és a jövő jelentéssel kapcsolatos lehetőségeiket is. A folklór, a mesekutatás, a gyermekirodalom és az előadóművészet iránt érdeklődő olvasók szívükbe zárják ezt az informatív monográfiát.