Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv lenyűgöző betekintést nyújt a nyugati nők el nem mondott történeteibe, és különböző csoportokra, köztük fehér, fekete, indián és latin nőkre is kitér. A könyvben a lebilincselő történetmesélés alapos történelmi kutatással ötvöződik.
Előnyök:Nagyszerű lefedettség és történetmesélés, jól megírt, alapos forrásokkal, vonzó formátum, amely lehetővé teszi a részletekben vagy hosszabb szakaszokban történő olvasást, érdekes és változatos tartalom, és létfontosságú amerikai női történelmet nyújt.
Hátrányok:Néhány olvasó problémákat tapasztalt a Kindle-kiadás olvashatatlanságával kapcsolatban a formázási hibák miatt, ami használhatatlanná tette azt.
(13 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
New Women in the Old West: From Settlers to Suffragists, an Untold American Story
Könyv tartalma:
Az amerikai Nyugat lebilincselő története, amelyet először mesélnek el az úttörő nőkön keresztül, akik a migráció és a letelepedés kihívásait arra használták, hogy kiálljanak jogaikért, és eközben átalakították az országot
1840 és 1910 között férfiak és nők százezrei utaztak mélyen az elmaradott amerikai Nyugatra, a kaland és a lehetőségek kilátásai által csábítva, és a manifeszt végzet szellemétől hajtva. Az Egyesült Államok e gyors terjeszkedésével párhuzamosan egy második, egymást átfedő társadalmi változás is zajlott: a túléléshez a telepesek társadalmában, amely a semmiből építkezve volt elfoglalva, két egyformán szorgalmas partnerre volt szükség, ami arra kényszerítette a nőket, hogy kompromisszumot kössenek a keleti érzékenységgel, és vállaljanak néhány olyan felelősséget, mint a férjük. Abban az időben, amikor a nőknek nagyon kevés jogi vagy gazdasági - még kevésbé politikai - joguk volt, ezek a nők hamarosan bebizonyították, hogy a nyugati terjeszkedés szempontjából ugyanolyan fontosak, mint a férfiak. Az egyenlőség elérésére tett erőfeszítéseik, hogy a férfiakkal egyenrangúként viselkedjenek, meghozták gyümölcsüket, és jóval a tizenkilencedik módosítás előtt ők lettek az első amerikai nők, akik szavazhattak.
A tizenkilencedik század közepén a nők választójogáért folytatott küzdelem valóban radikális volt. De ahogy a nőiség hagyományos háztartási modellje eltolódott egy olyan modell felé, amely magában foglalta a közszolgálatot, a nyugati nők nemcsak a családjuk társellátóivá váltak, hanem olyan városi anyákká is, akik iskolákat, egyházakat és emberbaráti társaságokat alapítottak. Abban az időben, amikor máshol kevés gazdasági lehetőségük volt, saját tanyát igényeltek, és olyan új, ingyenes koedukált főiskolákat végeztek, amelyek a házassággal szemben karrierlehetőséget kínáltak. 1869-ben a wyomingi terület férfijai megadták a nőknek a választójogot - részben azért, hogy minél többüket rávegyék, hogy nyugatra költözzenek -, de ezzel a győzelemmel a kezükben a nyugati szüfrazsettek könyörtelenül küzdöttek, amíg a régió többi része nem követte a példájukat. 1914-re a legtöbb nyugati nő szavazhatott - ez a jog még mindig nem adatott meg a nőknek minden keleti államban.
Az Új nők a régi nyugaton című könyvében Winifred Gallagher életre kelti a kevéssé ismert nők - a fehér, fekete és ázsiai telepesek, valamint az általuk kiszorított indiánok és spanyolajkúak - lebilincselő történetét, akik monumentális szerepet játszottak Amerika egyik legmegváltoztatóbb korszakában. Mint a nyugati történelem általában, a nőknek a letelepedés és a választójog metszéspontjában elfoglalt döntő szerepét is sokáig figyelmen kívül hagyták. Gallagher rendkívüli kutatási anyagra támaszkodva szövi össze azoknak a kitartó embereknek a lenyűgöző örökségét, akik nemcsak az időjárás viszontagságainak kitett prériken hoztak létre otthonokat, és sáros bányásztáborokban építettek közösségeket, hanem fontos, el nem ismert szerepet játszottak a női jogvédő mozgalomban is, és örökre újraértelmezték az amerikai nőt.
