Értékelés:
A James Joyce „Ulysses”-ről írt felhasználói kritikák kiemelik, hogy a mű monumentális irodalmi mű, amely összetettségéről és mélységéről híres, ugyanakkor sűrű prózájával és innovatív stílusával kihívást jelent az olvasók számára. Sokan dicsérik, hogy más irodalmi művek és az ír történelem ismerete révén gazdagodik, ugyanakkor elismerik, hogy nehéz eligazodni a szerkezetében és tartalmában. Egyes kiadások külön dicséretet kapnak minőségük és használhatóságuk miatt, bár bizonyos formátumokkal (például Kindle) kapcsolatos problémákra is felhívják a figyelmet. Az olvasók általában egyetértenek a könyv fontosságában, de eltérnek az olvasás során tapasztalt elégedettség és frusztráció között.
Előnyök:⬤ A modern irodalom monumentális és innovatív műveként ismerik el.
⬤ Mélyen kifizetődő azok számára, akik időt szánnak arra, hogy megértsék a könyv összetettségét.
⬤ A különböző kiadások jobb olvashatóságot, navigációt és történelmi kontextust biztosítanak.
⬤ Magával ragadó karakterek és Dublin életének és pszichéjének gazdag részletei.
⬤ Elengedhetetlen az irodalomrajongók és a modern elbeszélői technikák iránt érdeklődők számára.
⬤ Rendkívül nagy kihívás és ijesztő, jelentős erőfeszítést és a kapcsolódó szövegek, például Homérosz Odüsszeiájának előzetes ismeretét igényli.
⬤ Néhány kiadásban formázási problémák vannak, különösen a Kindle-verziókból hiányzik a fejezetek felosztása.
⬤ A sűrű és kiszámíthatatlan tudatfolyam stílusa frusztrálhatja az átlagos olvasót. [...]
(1001 olvasói vélemény alapján)
A huszadik század legnagyobb regénye, most gyönyörű Clothbound Classics centenáriumi kiadásban. Az Ulysses egyetlen dublini nap, 1904.
június 16. eseményeit követi nyomon, és azt, hogy mi történik Stephen Dedalus, Leopold Bloom és felesége, Molly karaktereivel, az emberi lét emlékműve.
Túlélte a cenzúrát, a vitákat és a jogi eljárásokat, sőt, még istenkáromlónak is tartották, de vitathatatlanul a modernizmus klasszikusa maradt: szüntelenül ötletes, beszédes, mulatságos, szomorú, vulgáris, lírai és végül megváltó. Megerősíti Joyce meggyőződését, miszerint az irodalom „az emberi szellem örökös megerősítése”.
