Váratlanul nyolcvanéves: És más adaptációk

Olvasói vélemények

Judith Viorst könyve vegyes kritikákat kapott, sokan dicsérik humorát és az öregedésről szóló éleslátó gondolatait, különösen a 80 éves korra vonatkoztatva. Az olvasók nagyra értékelik, hogy képes megfogalmazni az öregedéssel kapcsolatos tapasztalatokat és érzelmeket, így a könyv népszerű ajándék a mérföldkőnek számító születésnapokra. Néhányan azonban a könyv egyes részeit kevésbé viccesnek vagy túlságosan negatívnak találták, különösen az öregedés valóságával kapcsolatban.

⬤ Humoros és éleslátó elmélkedések az öregedésről
⬤ Tökéletes születésnapi ajándék, különösen azoknak, akik betöltik a 80-at
⬤ Rövid, mégis magával ragadó, tele versekkel és anekdotákkal
⬤ Az öregedés összetett kérdéseit átélhető módon ragadja meg
⬤ Sok olvasó élvezte és követte Viorst munkásságát a különböző életszakaszokon keresztül.

⬤ Néhányan kevésbé humorosnak vagy túl pesszimistának találták a tartalmat
⬤ A könyv nagyon rövid, ami csalódást okoz, ha valaki tartalmasabbra számított
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a témák nem alkalmasak azok számára, akik nemrégiben elszenvedett veszteségekkel küzdenek, mivel lehangolónak találták őket.

(152 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Unexpectedly Eighty: And Other Adaptations

Könyv tartalma:

Judith Viorst "Évtizedek" című verssorozatának újabb verseivel tér vissza, amelyekben a nyolcvanéves kor magas és mélypontjait mutatja be. Folytatva a Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy hetvenéves legyek című kötet komikus meglátásait, ezek a versek a szerelem, a házasság és az unokák nyolcvan évének emlékeiről és tanácsairól szólnak, és biztos, hogy nevetni fognak.

Mit jelent nyolcvanévesnek lenni? Judith Viorst bölcs és játékos verseiben a szerelemről, a barátságról, a nagyszülőségről és ennek a rendkívüli évtizednek minden sajátos csodájáról - és másról is - értekezik. Leírja a csodát, amikor új szemmel látja a világot - nem a kinyilatkoztatás, hanem egy sikeres szürkehályogműtét miatt. Megígéri, hogy nem fog szelíden elhalványulni, és nem fog vezetni a napfény elhalványulása után sem. Elmagyarázza, hogyan lett "három desszertes" nagymama ("Csak anyukádnak ne mondd el"), megosztja, hogyan tarthat meg a memóriazavar a házasságban, és felsorolja a túlvilági reményeit (amiben nem hisz, de ha létezik, akkor a sógornője jobb, ha nem lesz ott vele).

Ahogy Viorst vidáman tanúsítja, nyolcvanévesen sem túl öreg az álmodozáshoz, a flörtöléshez, az iváshoz és a tánchoz. Ahhoz sem túl késő, hogy felhagyjunk az olcsósággal, vagy hogy egy hetvennyolc éves fiatalabb férfival összejöjjünk. Zamatos, reményteli és az élet örömeivel teli versei Viorst olvasóinak légióihoz szólnak, akik ráismernek önmagukra tudatos megfigyeléseiben, megható elmélkedéseiben és örömteli megerősítéseiben. Vicces, megható, inspiráló és igaz - Judith Viorst szeretett "évtizedek" sorozatának legújabb darabja az élet erényeit, győzelmeit, csalódásait és örömeit dicséri.