Véletlenszerű sorrend: Robert Rauschenberg és a neoavantgárd

Olvasói vélemények

A Rauschenbergről szóló könyv vegyes kritikákat kapott, elsősorban úgy jellemezték, hogy inkább tudományos szöveg, mint képzőművészeti könyv. Míg egyesek értékelik elméleti mélységét és művészettörténeti jelentőségét, mások a művész műveiről készült képek hiányát kritizálják, és elégtelennek találják a műgyűjteményt azok számára, akik művészeti gyűjteményt keresnek.

Tudományos mélység, Rauschenberg munkásságának alapos elemzése a neoavantgárd kontextusában, és jelentős hozzájárulás a művészeti irodalomhoz. A szerző elméleti kifinomultságát és a művek és kontextusuk iránti érzékenységét pozitívan jegyzik.

Inkább tankönyv, mint művészeti könyv, hiányoznak a Rauschenberg műveiről készült elegendő képek, ami csalódást okoz azoknak, akik vizuális gyűjteményt keresnek. Rauschenberg és Cage művészi szándékainak és kontextusának alapvető félreértéseinek kritikája.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Random Order: Robert Rauschenberg and the Neo-Avant-Garde

Könyv tartalma:

Robert Rauschenberg művészi fejlődésének vizsgálata, különös tekintettel John Cage-hez fűződő kapcsolatára és az amerikai neoavantgárd kialakulásában játszott szerepére.

Robert Rauschenberg a huszadik század második felének egyik legfontosabb képzőművésze. A Random Order című kötetben Branden Joseph az amerikai neoavantgárd kontextusában vizsgálja Rauschenberg munkásságát. Tanulmányának egyik alapját Rauschenbergnek a John Cage kísérleti zeneszerzőhöz fűződő szakmai kapcsolata képezi. Joseph szerint Rauschenberg és Cage 1952-ben, a Black Mountain College-ban történt találkozásuk pillanatától kezdve új avantgárd projektet indítottak el, amely a különbség eszméjét nem a negáció, hanem pozitív erő formájában közelítette meg. Azt állítva, hogy Rauschenberg munkásságát nem lehet kizárólag a Frankfurti Iskola - amelynek elméletei uralták az avantgárd és neoavantgárd esztétikáról szóló vitákat - nézőpontjából értelmezni, Joseph Gilles Deleuze és Jacques Derrida elméleti álláspontja felé fordul. Joseph szerint Rauschenberg neoavantgárdja nem a korábbi avantgárd mozgalmak egyszerű megismétlése volt, hanem olyan gyakorlatok sorozata, amelyek a háború utáni látványosság, az árucikké válás és a tömegkonformizmus térnyerésével szálltak szembe.

A Fehér festményekkel kezdve Joseph Rauschenberg művészi fejlődését vizsgálja 1951 és 1971 között. Megvizsgálja a fekete festményeket, a Vörös festményeket, az Elemi festményeket és az Elemi szobrokat, a Kombinációk és kombinációk festményeket, a transzferrajzokat és a szitanyomatokat, a performanszokat, valamint a művészet és a technológia felfedezéseit. Joseph tanulmánya nemcsak új értelmezéseket kínál Rauschenberg munkásságáról, hanem elmélyíti az egész neoavantgárd projekt megértését is.