Világmesék (zsebkiadás): Könyv IV.

Olvasói vélemények

Idries Shah „Világmesék” című könyve 65, különböző kultúrákból származó népmesét tartalmaz, amelyet a lebilincselő elbeszélések, az emberi pszichológia mélyebb meglátásai és az egyetemes témák miatt értékelnek. Az olvasók dicsérik, hogy képes gazdagítani az elmét és erkölcsi távlatokat nyújtani, a mellékelt illusztrációk pedig fokozzák az olvasás élményét. A történetek kultúrákon átívelően kapcsolódnak egymáshoz, maradandó témákat és hagyományokat mutatva be. Néhány olvasó azonban több elemzést kíván a visszatérő motívumokról és azok történelmi jelentőségéről.

⬤ Különböző kultúrákból származó népmesék lebilincselő gyűjteménye.
⬤ Mély betekintést nyújt az emberi pszichológiába és egyetemes igazságokba.
⬤ A minőségi illusztrációk fokozzák a mesélés élményét.
⬤ Minden korosztály számára alkalmas, így kiváló ajándék vagy oktatási forrás.
⬤ Híres, mert gazdagítja az olvasó megértését és élvezetét.
⬤ Rávilágít a különböző kultúrákban a történetek maradandó jellegére.

⬤ Az újramondások minősége egyenetlen lehet.
⬤ Néhány olvasó több elemzést vagy vitát szeretne a kultúrák közötti témákról.
⬤ A visszatérő témák történelmi összefüggéseinek korlátozott feltárása.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a tartalom nem pontosan azt nyújtja, amit keresett.

(42 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

World Tales (Pocket Edition): Book IV

Könyv tartalma:

Hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a történet Skóciában és a Kolumbusz előtti Amerikában is megtalálható? Mi lehet a magyarázat a mesék tartósságára és fennmaradására? Vajon Aladdin és a csodálatos lámpás meséje valóban Walesből (ahol megtalálták) került az ókori Keletre, és ha igen, mikor és ki által?

Ezekre a kérdésekre és még sok másra is választ ad Idries Shah figyelemre méltó kötete Világmesék, amelynek alcíme: „A minden időben, minden helyen elmesélt történetek rendkívüli egybeesése”. Bevezetőjében Shah megjegyzi: „Harmincöt éven át dolgozva mesékben gazdag világörökségünk írott és szóbeli forrásai között, az ember érzi bennük azt a valóban élő elemet, amely megdöbbentően nyilvánvalóvá válik, ha elkülönítjük az »alaptörténeteket«; azokat, amelyek általában a legtávolabbra jutottak, amelyek a legtöbb klasszikus gyűjteményben szerepeltek, és amelyek a múlt és a jelen nagy íróit ihlették.”.