Értékelés:
A könyv egy gyermek túlélő, Karnig Panian szemszögéből mutatja be az örmény népirtást. Szívhez szóló emlékirat, amely rávilágít az örmény nép, különösen az árvák küzdelmeire és ellenállóképességére a szörnyű események közepette. Az olvasók egyszerre találják informatívnak és meghatónak a történetet, ami fontos olvasmány a történelem e tragikus részének megértéséhez.
Előnyök:A memoárt dicsérik érzelmi mélysége és őszintesége miatt, amely egyedülálló nézőpontot kínál az örmény népirtásról és a gyermek túlélők tapasztalatairól. Sok olvasó megjegyezte, hogy a könyv jól megírt és informatív, lenyűgöző elbeszélést nyújt, amely empátiát és megértést vált ki. A könyvet azért is nagyra értékelik, mert fényt derít a népirtás kevésbé ismert aspektusaira, különösen az árvák életére.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv rövid, de érzelmileg intenzív, ami nehéz olvasmánnyá teszi. Szkeptikusak az elbeszélő megbízhatóságával kapcsolatban, mivel a leírt események idején mindössze ötéves volt, ami kérdéseket vet fel visszaemlékezéseinek pontosságával kapcsolatban. Emellett egyesek úgy érezték, hogy a könyv több felnőttkori reflexiót és történelmi kontextust is tartalmazhatott volna.
(41 olvasói vélemény alapján)
Goodbye, Antoura: A Memoir of the Armenian Genocide
Az első világháború kitörésekor Karnig Panian mindössze ötéves volt, és örmény társai között élt az anatóliai Gurin faluban. Négy évvel később amerikai segélymunkások találtak rá egy árvaházban a libanoni Antourában. Közel 1000 örmény és 400 kurd gyermek közé tartozott, akiket a török adminisztrátorok elhagytak, és akiket felnőtt gondoskodás nélkül hagytak az árvaházban élni.
Ez a memoár azt a rendkívüli történetet meséli el, amit azokban az években átélt - ahogyan a népét deportálták örmény közösségükből, ahogyan a családja meghalt egy menekülttáborban a szíriai sivatagokban, ahogyan ő túlélte az éhezést és a rossz bánásmódot az árvaházban. Az Antoura árvaház az örmény népirtás egy másik projektje volt: az igazgatói - némelyik jóindulatú, némelyik kegyetlen - arra törekedtek, hogy a gyerekeket törökké alakítsák át azáltal, hogy megváltoztatták örmény nevüket, arra kényszerítették őket, hogy törökül beszéljenek, és eltörölték a történelmüket.
Panian memoárja a veszteség, az ellenállás és a túlélés torkos története, de keserűség és érzelgősség nélkül meséli el. Története megmutatja, hogyan ismerik fel már a kisgyerekek is az igazságtalanságot, és hogyan tudnak szerveződni ellene, hogyan tudnak kialakítani egy olyan identitástudatot, amelynek fenntartásáért küzdeni fognak. Fájdalmasan gazdag és részletes képet fest az örmény árvák életéről és cselekvőképességéről az első világháború legsötétebb napjaiban. Karnig Panian végül is túlélte az örmény népirtást és az azt követő nélkülözéseket. A Viszlát, Antoura arról biztosít bennünket, hogy az egyszer megtagadott emberséget újra vissza lehet szerezni.
