Értékelés:
A könyv egy fiatal túlélő, Karnig Panian szemszögéből mutatja be az örmény népirtást. Hangsúlyozza az érzelmi mélységet és a szörnyű megpróbáltatásokkal szembeni ellenállóképességet, betekintést nyújtva az árván maradt gyermekek tapasztalataiba ebben a tragikus időszakban. Bár sok olvasó számára alapvető fontosságú és a szemet felnyitó, a tartalom érzelmi súlya miatt egyesek számára nehéz olvasmánnyá válik.
Előnyök:⬤ Mélyen megindító és szívhez szóló történetmesélés
⬤ egyedülálló gyermeki nézőpontot nyújt az örmény népirtásról
⬤ jól megírt és részletes
⬤ erős érzelmi reakciókat vált ki
⬤ kulcsfontosságú a történelmi összefüggések megértéséhez
⬤ a túlélés és az ellenálló képesség fontos témáit osztja meg
⬤ oktatási célokra is jó.
⬤ Nagyon fájdalmas és intenzív olvasmány
⬤ némi kétség az elbeszélő megbízhatóságával kapcsolatban, mivel az események idején fiatal volt
⬤ több felnőtt reflexiót is kaphatott volna
⬤ egyes részeket szószátyárnak vagy erőtlennek éreztem
⬤ rövid könyv, de érzelmileg súlyos.
(41 olvasói vélemény alapján)
Goodbye, Antoura: A Memoir of the Armenian Genocide
Az első világháború kitörésekor Karnig Panian mindössze ötéves volt, és örmény társai között élt az anatóliai Gurin faluban. Négy évvel később amerikai segélymunkások találtak rá egy árvaházban a libanoni Antourában. Közel 1000 örmény és 400 kurd gyermek közé tartozott, akiket a török adminisztrátorok elhagytak, és akiket felnőtt gondoskodás nélkül hagytak az árvaházban élni.
Ez a memoár azt a rendkívüli történetet meséli el, amit azokban az években átélt - ahogyan a népét deportálták örmény közösségükből, ahogyan a családja meghalt egy menekülttáborban a szíriai sivatagokban, ahogyan ő túlélte az éhséget és a rossz bánásmódot az árvaházban. Az Antoura árvaház az örmény népirtás egy másik projektje volt: az igazgatói - némelyik jóindulatú, némelyik kegyetlen - arra törekedtek, hogy a gyerekeket törökké alakítsák át, megváltoztatva örmény nevüket, törökül kényszerítve őket, és eltörölve történelmüket.
Panian memoárja a veszteség, az ellenállás és a túlélés torkos története, de keserűség és érzelgősség nélkül meséli el. Története megmutatja, hogyan ismerik fel már a kisgyerekek is az igazságtalanságot, és hogyan tudnak szerveződni ellene, hogyan tudnak kialakítani egy olyan identitástudatot, amelynek fenntartásáért küzdeni fognak. Fájdalmasan gazdag és részletes képet fest az örmény árvák életéről és cselekvőképességéről az első világháború legsötétebb napjaiban. Karnig Panian végül is túlélte az örmény népirtást és az azt követő nélkülözéseket. A Viszlát, Antoura arról biztosít bennünket, hogy az egyszer megtagadott emberséget újra vissza lehet szerezni.
