Olvasói vélemények
Összegzés:Rajiv Mohabir „Bálna-ária” című könyve egy költői felfedezés, amely a személyes trauma, a társadalmi igazságosság és a környezeti problémák témáit szövi át. Mohabir egyedi és szuggesztív képeken keresztül foglalkozik a rasszizmus, a homoszexualitás és a családi elutasítás által hagyott sebhelyekkel, miközben bírálja a történelmi igazságtalanságokat és a kortárs ökológiai kihívásokat is. A gyűjteményt eredetiségéről és érzelmi hatásáról jegyzik, amely mély kapcsolatot sugall az olvasóval.
Előnyök:⬤ Nagyszerű képi világ
⬤ érzelmileg megindító és magával ragadó
⬤ egyedi és szép olvasmány
⬤ a társadalmi igazságosság és a környezeti kérdések fontos témáit dolgozza fel
⬤ rendhagyó stílus
⬤ a személyi könyvtárak kötelező darabja.
Hátrányok:Különösebb ellenérvet nem említettek a kritikák.
(3 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
"Évszakokon át arctalan voltam // megpróbáltam lenyelni a csillagképeket, / a nyelvemen görgetni egy csillagtérképet" - meséli Rajiv Mohabir beszélője a "Fiú, akinek bálna a foga" című versében. Mohabir formailag ugyanolyan látnok és akusztikailag éppúgy ráhangolódott, mint valaha, és a Bálnaáriában egy fajok közötti operát komponált.
Ez a gyűjtemény a púpos bálnát az ezen oldalakon megszólaló queer, barna, vándorló beszélő zoomorfikus analógiájaként vizsgálja; ahogyan egy ember a posztkoloniális queernesszel navigál a geopolitikai határokon át, Indiából Guyanába, Londonból New Yorkba, Honoluluba utazva, úgy vándorolnak ezek a különleges cetfélék a különböző vizeken. A tenger alatt a bálnák tengeri zenéjükkel hívják egymást, és Mohabir a púposhátúak énekének dokumentált szerkezetét felhasználva költészetté fordítja le dalaik szintaxisát. Jelentéskeresésünkben, hívásunkban és válaszunkban a rokonság rezonál; "a visszhang magzatvíz".
"Ha egyszer elmerülsz a végtelen törzsekben / a hangok kísérteni fognak: // szellemek, akik szoharokat szajkóznak, melyeket / gyermekkorod óta hívsz." Folyékony és kérlelhetetlen, mint az óceán, a Bálnaária az ökológiai sors és az emberi történelem összefolyását artikulálja. A "Miért tértek vissza a bálnák New Yorkba" című fejezetben Mohabir megállapítja az aktuális események egybeesését: a púposok vándorlása egy évszázad óta először tér vissza Queensbe, miközben az állam ugyanabban a tömbben felgyorsítja a papírok nélküli emberek kitoloncolását.
Az emberi és tengeri lények közös nyelve ezekben a versekben azonban azt ígéri, hogy a dagály meg fog fordulni. „Énekeink áthatolnak majd a sötét / árokba” - hangsúlyozza Mohabir a víz örökkévalóságát.
„Íme a csoda: // ami egykor elveszett volt, / most eléd ugrik.”.
