Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák túlnyomórészt negatívan ítélik meg a könyvet, és kritizálják a szerző elfogultságát és a megértés hiányát Idries Shah és az ő hozzájárulásai iránt. A kritikusok csalódottságuknak adnak hangot a szerző egyoldalú szemlélete miatt, amelyet irigységben és nem akadémikus kritikában gyökerezőnek tartanak. Néhányan azonban elismerik, hogy a könyv érdekes témákat érint az önreklámozással és az identitással kapcsolatban. Összességében egyetértés mutatkozik abban, hogy a könyv nem nyújt kiegyensúlyozott vagy éleslátó vizsgálatot a témákról.
Előnyök:Néhány recenzens úgy találta, hogy a könyv érdekes történelmi betekintést nyújt az önreklámozás és az alternatív valóságok témáiba, és elismerik a könyv terjedelmes lábjegyzeteit és hivatkozásait. Néhányan elismerik a szerző tehetségét is a Shahok hátterének kutatásában.
Hátrányok:A könyvet erősen kritizálják, mert elfogult, rosszul strukturált és hiányzik belőle a tudományos alaposság. Sok kritikus a szerző részéről a sahok iránti irigységet vél felfedezni, ami negatív ábrázoláshoz vezet, és nem értékeli a sahok hozzájárulását. Az írást pedánsnak és felszínesnek írják le, a hangnemet a sárga újságíráshoz hasonlítják, ami csalódást okoz az objektív elemzést váró olvasóknak.
(29 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Empire's Son, Empire's Orphan: The Fantastical Lives of Ikbal and Idries Shah
Könyv tartalma:
Két irodalmi mesemondó fergeteges története, akik felfedték a Nyugat megszállottságát a kitalált, egzotikus Kelet iránt.
A huszadik század közepének igényes irodalmi köreiben egy apa és fia csábító beszámolókat terjesztett a misztikus Közel-Keletről. Ikbal és Idries Shah azt állították, hogy Afganisztánból származnak, és feltételezett személyazonosságukat drámákkal és hírességekkel teli karrierre váltották, több tucat könyvet írtak, amelyek hatással voltak a politikai és kulturális elitre. A muzulmán világ hiteles hangjaként aposztrofálva magukat, pikareszk útleírásokat és egzotikus vígjátékokat írtak az iszlámról és a politikáról szóló súlyos kötetek mellett. Apa és fia mindenekelőtt azt mondták a nyugati olvasóknak, amit hallani akartak: merész meséket keleti kalandokról és ártalmatlan szufi misztikusokról - mítoszokat, amelyek a század előrehaladtával és a tálibok hatalomátvételével egyre inkább elszakadtak a valóságtól.
A Birodalom fia, a birodalom árvája a Shahok gyarmati Indiából való származásától az irodalmi Londonig, a háborús Oxfordig és az ellenkultúrájú Kaliforniáig, a Levantén, a Népszövetségen és Latin-Amerikán keresztül követi a Shahokat. Nile Green feltárja az összeesküvéseket és álneveket, a fantasztikus múltat és az önhitt anekdotákat, a nagy téteket és a merész terveket, amelyek közel egy évszázadon át Afganisztán meghatározó portréját festették meg. Ikbal és Idries meggyőzte a költőket, kémeket, orientalistákat, diplomatákat, okkultistákat, hippiket, sőt még egy miniszterelnököt is arról, hogy náluk van a kulcs az iszlám világ megértéséhez. George Orwelltől kezdve a muszlim propaganda irányításán át Robert Gravesig, aki lefordította Omar Khayyam hamis kéziratát, és Doris Lessingig, aki támogatta a dzsihádot, Green elmeséli annak lenyűgöző történetét, hogy a könyvvilágot hogyan csábította el egy soha nem létező afgán Shangri-La álma.
Ikbal és Idries a kulturális hitelesség valutájával játszadozva a birodalom nagy játszmájának és utójátékának mestereivé váltak. A Birodalom fia, birodalom árvája részben detektívtörténet, részben intellektuális bolondság, a Birodalom fia, birodalom árvája feltárja a reprezentáció és a valóság közötti eltérést, aközött, amit hinni akarunk, és az összetettebb igazság között.
