Eredeti címe:
The Right to Higher Education: A Political Theory
Könyv tartalma:
Sokan azt feltételezik, hogy az oktatáshoz való jog a középiskolával megszűnik, és hogy a felsőoktatás csak luxus. Az oktatásról folytatott beszélgetés érezhetően megváltozik, ha a felsőoktatásra összpontosítunk, nem pedig arra az oktatásra, amelyről általában azt gondoljuk, hogy a polgároknak gyermek- és tinédzserkorukban jár. Több szó esik az egyetemi helyekért folyó versenyről, a szabványosított tesztekről és az elitfelvételről. Megvizsgáljuk a különbségeket az oktatásból az egyén számára származó előnyök és az oktatás állami pénzügyi támogatásának terhei között. A gyermekeknek nyújtott oktatásról a felnőtteknek nyújtott oktatásra való áttérés aggasztó átalakulást jelez ebben a nyilvános beszélgetésben: az arról szóló beszélgetésből, hogy miként javítható minden egyén élete, a méltányosság, a verseny, az érdemek, a személyes felelősség, valamint az előnyök és terhek megosztása változik. A státusz, a rétegződés és a szelektivitás problémái ugyanannyi, ha nem több figyelmet kapnak.
Figyelem, mint az a kérdés, hogy a felsőoktatási intézményeknek milyen célokat kell kitűzniük. De miért is lenne ez másképp, amikor nem kevésbé lényeges? Egy felsőfokú végzettség megszerzése megváltoztathatja az ember életét, és olyan hatalmas lehetőségeket biztosíthat számára, amelyekhez másképp nem férhetne hozzá - sokak számára ugyanis ez a személyes és szakmai céljaik megvalósításának, vagy akár csak a megélhetésüknek is előfeltétele. Mégis szinte mindig kiváltságként, nem pedig jogként fogalmazzák meg - és sokan éveket vagy akár évtizedeket töltenek azzal, hogy a tanulmányaik befejezése után fizetnek érte. Felsőoktatási rendszereink arra a feltételezésre épülnek, hogy mindennek így kell lennie: a felsőoktatásban való részvétel egyesek választása, de nem olyasmi, amihez mindannyiunknak joga van.
Christopher Martin a feje tetejére állítja ezt a nézetet azzal, hogy a felsőoktatás valójában egy szabad és nyitott társadalomban minden polgár feltétlen, abszolút joga. Amint érvel, az oktatás értékének közelebbi vizsgálata a szabad és nyitott társadalomban azt mutatja, hogy a felsőoktatásban ma tapasztalható kihívások nagy része annak tulajdonítható, hogy a felsőoktatást nem ismerik el egyéni jogként. A liberális politikai filozófia fogalmait és gondolatait felhasználva Martin bemutatja, hogy az oktatási javakhoz való hozzáférés kulcsszerepet játszik abban, hogy a polgárok megvalósíthassák önmeghatározó céljaikat. A felsőoktatást olyan alapvető társadalmi intézményként kell értelmezni, amely felelős azért, hogy minden polgár hozzáférhessen ezekhez a javakhoz.
Martin szerint a szükséges korrekció egyszerű: fel kell hagynunk azzal, hogy a felsőoktatást egyeseknek juttatjuk, és mindenkinek juttatnunk kell, aki ezt választja. A tanulásra való készség és hajlandóság kellene, hogy legyen az egyetlen feltétel. A felsőoktatásnak olyan lehetőségeket kell kínálnia, amelyek a különböző érdeklődésű és életcélú polgárok számára előnyösek. Alapvető erkölcsi célja az kellene legyen, hogy segítse a mindenféle hátterű polgárokat abban, hogy jobb és szabadabb életet élhessenek.
